Placet experiri

"Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék." (Márai) Nem vagyok se nem irodalmár, se nem irodalommal foglalkozó diák vagy hallgató. Pusztán szeretek olvasni, ennyi az egész. Még csak a töredékét olvastam annak, amit szeretnék. Mit szeretnék? Elindulni a klasszikusoktól, és megérkezni a kortársakhoz, aztán kicsit vissza a klasszikusokhoz, aztán újra vissza... Hogy is mondta Hans Castorp? Placet experiri - a kísérletezés öröm.

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.03.12. 03:17 marlow

Bodor Ádám: Sinistra körzet

A legújabb magyar irodalom remeke, 1992 óta ötödik kiadását érte meg, ami azt hiszem kifejezetten nagy szó. Bodor több szinten alkot zseniálisat, de könyv legnagyobb ereje abban volt számomra, hogy gyakorlatilag nem döbbentem meg az irracionalitáson. Hiába bizonygatom magamnak, hogy Dobrin nem létezik, nem létezhet - de a végén mégsem voltam ebben egészen biztos. A szereplők ösztönlények, állati szinten tengetik életüket, nem lázadnak, nincsenek érzéseik.

Én többekkel ellentétben nem diktatúraregénynek tartom a könyvet. A Sinistra körzeten nem fog az idő vasfoga. Az emberiség szörnyű tetteit, de egyben az egyes emberek megalázottságát és kiszolgáltatottságát is szemlélteti. Andrej Bodor sorsa gyönyörűen példázza ezt. Bekerül a körzetbe, elfogadja a szabályait azért, hogy viszontláthassa fogadott fiát. Évek munkája után sikerül ez neki - Béla Bundasian viszont egyáltalán nem kíváncsi rá. Andrej azonban nem nagyon törődik ezzel, s amikor kiutasítják a területről, akkor a nyomában kanyargó megfagyott havat vizsgálva még örül is, hogy mégsem tűnik el teljesen nyomtalanul. Az embernek beugrik a Sorstalanság és a koncentrációs táborok boldogsága... 

A 15 fejezet mind különálló életet is él: Bebe Tescovina vöröslő haja, a két Hamza Petrika szörnyű öngyilkossága, Géza Hutira füle vagy Mustafa Mukkerman irtózatos termete egyenként is egy kerek kis történet. Egy képet festenek le, egy képet, mely bennem örökre megmarad.

Bodor Ádám: Sinistra körzet: egy regény fejezetei. Magvető, Budapest, 2007. 157 p. 

2 komment

Címkék: regény kortárs sorstalanság sinistra körzet bodor ádám magyar irodalom andrej bodor határontúli


A bejegyzés trackback címe:

http://szepirodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr72377271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

memoir 2009.02.08. 21:56:51

Nagyon színvonalas egy a blog, nagyon jó könyvekről/versekről írsz.

A Sinistra-körzetet én most olvastam nem rég, és bár annyira nem tetszett, amit írsz róla, nagyon tetszik.

memoir 2009.02.08. 21:58:22

bocsi, azt akartam írni, hogy ez a blog.