1895. Ez a regény megjelenésének időpontja, ami azért különösen fontos, mert alig több mint száz év telt el azóta. Thomas Hardy Lidércfényét a korabeli angol kritika olyannyira "szétszedte", hogy azok hatására nem is írt több regényt, hanem inkább a költészet felé fordult.
S hogy miért? A Lidércfény egy Jude Fawley nevű fiú története, egy jobb sorsra hivatott szegény fiatalemberé, aki szellemi adottságaival és szorgalmával sokra vihetné, ám élete mégis nem más, mint egy szenvedéstörténet. Tapasztalatlan kamaszként ugyanis szerencsétlen módon belekényszerítik egy házasságba egy egyszerű helyi lánnyal, Arabellával. Jude haloványan pislákoló reménysugarai is kialszanak azzal kapcsolatban, hogy esetleg lehet valami belőle, több, mint egy kőfaragó.
Aztán mégis bemegy a városba, miután Arabella két év után elhagyja, és beleszeret a szép és művelt Sue Bridehead-be, aki legnagyobb balszerencséjére unokatestvére, és mellesleg szintén házas. A szigorú viktoriánus hagyományok által vezetett társadalom hallani sem akar erről a törvénytelen kapcsolatról, magukra maradnak. Gyerekeik lesznek, s amikor már-már úgy tűnik, hogy a körülményekhez képest nyugodt életük lehet, akkor legidősebb fiuk - a furcsa Idő Apó - felakasztja fiatalabb testvéreit és saját magát is. Sue ezt már nem bírja ki, az ég büntetésének gondolja a szörnyű események sorozatát, és visszatér férjéhez. Jude-ot is ráveszik (részegen), hogy térjen vissza feleségéhez, ám ő nem bírja ki a lány nélkül: utolsó látogatásakor súlyosan megbetegszik, és egy év múlva meghal.
Hardy egyetlen szerencséje, hogy nem pár száz évvel korábban élt: akkor valószínűleg máglyán végezte volna... Az egyház vezetői felháborodottan utasították el annak a gondolatát is, hogy a házasság felbontható, még akkor is, ha az mindkét fél számára katasztrófa. Exeter püspöke nyilvánosan elégette a könyvet, a kritikusok a Jude, the Obscene címet adták neki az eredetit kifigurázva. (Jude, the Obscure)
Hardy viszont a két fiatalban nem látott mást, mint egymás szerelméért és saját boldogságukért küzdő érző emberi lényeket. S mintha egy Kafka-művet olvasnánk: Jude annak ellenére küzd egy célért egész életében, hogy tulajdonképpen egy pillanatra sincs esélye azt elérni. Csak kívülről láthatja a városi iskola falait, s Sue-val való szerelmüket is beárnyékolja a társadalmi elutasítottság. (Jude-ot például abban a pillanatban elutasítják a munkahelyéről, amint kiderül a kapcsolatuk.)
Száz év alatt nagyot fordult a világ, sőt Hardy-t már az első világháború után "rehabilitálta" a fiatal írónemzedék elődeik vakságáért. "Mindenben, amit ön leírt, olyan ember szól, akit tradíció nevelt, büszkeség támogatott, és aki kitartott a vereségek súlya alatt is." - így köszöntötte egyikük 1921-ben, a 81. születésnapján. A Lidércfény bemutatja a viktoriánus kor árnyoldalait is, amelyet talán kevéssé ismerünk, és emellett hordoz magában napjainkra is érvényes üzenetet: nem szabad, hogy a társadalom ekkora gátat emeljen tagjainak boldogulása elé.
Thomas Hardy: Lidércfény. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1971. 434 p.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fruschka · http://kaleid.blog.hu/ 2008.05.08. 12:47:20
marlow · http://szepirodalom.blog.hu 2008.05.08. 15:16:51
üdv
marlow
fruschka · http://kaleid.blog.hu/ 2008.05.08. 16:02:23