Placet experiri

"Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék." (Márai) Nem vagyok se nem irodalmár, se nem irodalommal foglalkozó diák vagy hallgató. Pusztán szeretek olvasni, ennyi az egész. Még csak a töredékét olvastam annak, amit szeretnék. Mit szeretnék? Elindulni a klasszikusoktól, és megérkezni a kortársakhoz, aztán kicsit vissza a klasszikusokhoz, aztán újra vissza... Hogy is mondta Hans Castorp? Placet experiri - a kísérletezés öröm.

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.05.01. 17:22 marlow

Hermann Hesse: Peter Camenzind

Hermann Hesse első fontosabb regényében egy kis alpesi faluból származó fiú élettörténetét írja le. Peter megpróbál kitörni az elődei által kijelölt pályáról: tanulni megy a városba, később pedig bejárja fél Európát. Ám fiatalsága elmúltával ráébred, hogy az ő helye mégiscsak a szülőfalujában van.

Hessének kétségtelenül írt életében ennél jobb műveket is, de már a Peter Camenzinden is látszik kivételes írói képessége. Regényeit mintha nem is a huszadik század szörnyűségei közepette teremtette volna: Hesse tényleg gyönyörűen ír. A békés Svájc idille hatja át a művet, Peter harmóniában él a természettel és embertársaival is egyaránt. Útján szerzett tapasztalatai megerősítik, mindenkin segít, akin csak tud, és végül mégis boldogan érkezik vissza a kis településre, ahonnan elindult.

Számomra a könyv legfelejthetetlenebb része az a csodálatos leírás, mellyel Hesse Peter Camenzind érzéseit jellemzi a természet iránt; a hegyek, a tó, a vihar és a nap kísérték az ifjút évei során. S legfőképpen a felhők voltak azok, melyek mindennél jobban megragadták a képzeletét:

"Mutassatok akár egyetlen embert a világon, aki jobban ismeri és jobban kedveli a felhőket, mint én! Vagy mutassátok meg azt a jelenségét a világnak, ami szebb, mint a felhők! A felhő: játék és vigasz a szemnek, áldás és Isten ajándéka, harag és halálos hatalom. A felhők gyengédek, lágyak és békések, mint egy újszülött lelke; szépek, gazdagok és bőkezűek, mint a jóságos angyalok; sötétek, elkerülhetetlenek és kíméletlenek, mint a halál követei. Ezüstös, vékony rétegben lebegnek, fehéren, kacagva, aranyos szegéllyel vitorláznak, várakozva álldogálnak az égen sárgán, vörösen, kéken. Sötéten és lassan lopakodnak, mint a gyilkosok, süvöltve száguldoznak, mint az őrült lovasok, bánatosan, álmodozva sétálnak a sápadt magasságban, mint a melankolikus remeték. Alakjuk a boldog szigeteké és az áldást osztó angyaloké; néha fenyegető ökölre emlékeztetnek, máskor dagadó vitorlákra, vándorló darvakra. Isten ege és az emberek szegény földje között szállnak: minden emberi vágy szép hasonlataképpen, mindkét világnak részeképpen - a Föld álmai, amelyekben szennyes lelke a tiszta éghez simul. Minden vándorlás, minden keresés, minden vágyakozás és otthontalanság jelképei ők. És ahogyan ég és föld között függenek szívósan, vágyódva és dacosan, ugyanúgy függ az emberi lélek is szívósan, vágyódva és dacosan az idő és az örökkévalóság között."

Hermann Hesse: Peter Camenzind. Cartaphilus, Budapest, 2005. 214 p.

1 komment

Címkék: regény német klasszikus modern világirodalom századforduló peter camenzind hermann hesse


A bejegyzés trackback címe:

https://szepirodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr6450092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fruschka · http://kaleid.blog.hu/ 2008.05.06. 21:13:04

Ez a felhős leírás hihetetlen szép....
süti beállítások módosítása