Az egyik legismertebb nigériai író regénye egy papíron nem létező országban játszódik - no de nem kell sok fantázia ahhoz, hogy rájöjjünk: Achebe valójában hazájának társadalma elé állít görbe tükröt. Odili Samalu középiskolai tanár egy eldugott nigériai faluban, és büszke arra, hogy ezt legalább saját erejéből érte el, és nem volt hajlandó eladni magát a hatalomnak. Ám amikor a nagyhatalmú Nanga miniszter felismeri, mint egykori tanítványát, és a fővárosba invitálja magához, már ő sem tud nemet mondani.

Belepillanthat a hatalom egyik vezetőjének életébe, amely korrupciótól és nyereségvágytól bűzlik, miközben a nép erről természetesen mit sem tud. Odili azonban egészen addig nem szánja el magát tettekre, amíg Nanga le nem csapja kezéről egyik régebbi barátnőjét. A személyes sérelem hozza meg az erejét a társadalmi szerepvállaláshoz, a következő választáson elindul Nanga körzetében. Próbálkozása azonban természetesen nem járhat sikerrel: az egyik gyűlésen csúnyán összeverik, több hetet fekszik a kórházban, és csak akkor épül föl, amikor a hadsereg államcsínnyel átveszi a hatalmat Nanga minisztertől és társaitól.

Achebe regénye a téma sötétsége ellenére nem gyászos hangvételű. Könnyeden, lendületesen ír, szatirikusan, fordulatos népi bölcsességeket beleszőve a történetbe. Bemutatja a politikai élet piszkos dolgait, de emellett figyel arra is, hogy bármilyen legyen is az uralkodó elit, az emberek mindettől függetlenül élnek, dolgoznak, esznek-isznak és lesznek szerelmesek.

"A nép fia eléggé súlyos vádirat, nem csupán Nigéria, hanem voltaképpen a függetlenségét elnyert egész Afrika ellen. Nem esem azonban kétségbe, mert azt hiszem, hogy ez fejlődésünk egyik szükséges stádiuma." - mondta Achebe még 1967-ben, a könyv megjelenése után egy évvel egy interjújában. Itt a valóságban is katonai puccsal megdöntött első köztársaságra utal. Csakhogy azóta eltelt negyven év, és a helyzet nem sokat javult. Holott nagyon szükség lenne Afrikának arra a várva-várt békére...

Chinua Achebe: A nép fia. Magvető, Budapest, 1973. 209 p.