A Szeget szeggel Shakespeare egyik kevéssé ismert színműve. Számunkra érdekes lehet, hiszen a történet színhelye Bécs, és a darab elején még a magyarok is említésre kerülnek a műben. (A háborúról beszélgetve elutasítják a magyar király békéjét.) A történet egy kicsit olyan "Mátyás királyos": Vincentio, Bécs hercege mondván, hogy sürgősen távoznia kell, hű és tiszta életű emberére, Angelóra bízza a várost. Ám a herceg barátnak öltözve visszatér, és megfigyeli, hogyan zajlik távollétében a város élete.

Angelo nem bizonyul jó vezetőnek: a törvény teljes szigorával sújt le mindenkire, mérlegelés nélkül. Halálra ítéli Claudiót és szerelmét, Júliát, amiért még házasságuk előtt bűnbe estek egymással. Izabella, Claudio húga ezt megtudván könyörületért esedezik Angelo előtt, aki a lány szüzességét kéri cserébe bátyja életéért. Izabella felháborodva utasítja vissza ezt a kívánságot, de aztán az álruhás herceg segítségével sikerül mindent jóra fordítani...

A Szeget szeggel a Minden jó, ha a vége jó vagy a Vízkereszt, vagy amit akartok párja abból a szempontból, hogy az egyik főszereplő kiléte csak a történet legvégén válik nyilvánvalóvá. Shakespeare ebben a darabjában is a komikum és a tragikum határán egyensúlyoz végig - hogy aztán a jó befejezés mellett döntsön. Karakterei mind egy-egy emberi jó vagy éppen rossz tulajdonságot emelnek ki: az álszentséget, a hazugságot, az ostobaságot, a részegességet, de másrészt a jószívűséget, a megbocsátást, az igazmondást és a hűséget.

William Shakespeare: Szeget szeggel. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. 168 p.