A kortárs angol regényírás legnagyszerűbb műveinek egyike A francia hadnagy szeretője. John Fowles regényének cselekményét visszahelyezi száz évvel korábbra, a viktoriánus kor derekára. Célja nem más, mint hogy megírjon egy valódi viktoriánus regényt - egy olyat, melyet az akkor élő írók a társadalmi konvenciók és az erkölcsi korlátok miatt nem írhattak meg. 

Így Fowles amellett, hogy a kidolgozza és végigvezeti a történet fő cselekményszálát, bemutatja a kor összes társadalmi rétegének mindennapjait. Ebbe a környzetbe ágyazza be azt a szerelmi háromszöget, melyben Charles Smithson, egy gazdag arisztokrata fiatalember beleszeret egy, a társadalom által kirekesztett nevelőnőbe, és emiatt felbontja eljegyzését egy gazdag kereskedő lányával. Sarah Woodruff, a "francia hadnagy szeretője" a viktoriánus kor nőalakjai közt kivételnek számít: szándékosan választja a társadalmi megvetést, és modern gondolkodásával évtizedekkel megelőzi korát: ezzel Hardy női hőseire, különösen a Lidércfény Sue-jára emlékeztet.

Fowles eközben nem felejti el, hogy ő azért egy minden ízében modern szerző: a klasszikus stílusból időnként "kiszól", mintegy visszatekintve a boldog békeidőkre kommentálja az eseményeket. Végül pedig a "hadd lebegjen minden a levegőben" manni mottót követve három befejezést is ír a regényhez. A francia hadnagy szeretője így válik egy rendkívül tartalmas és egyben szórakoztató művé. 

John Fowles: A francia hadnagy szeretője. Árkádia, Budapest, 1983. 414 p.