Szivemet a puskatus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte. És most mégis, indulj föl, erőm, Indulj föl megintlen a Földről! Hajnal van-e, vagy pokol éjfél? Mindegy, indulj csak vakmerőn, Mint régen-régen cselekedted. Ékes…
2011.10.11. 19:10 marlow
Ady Endre: Ember az embertelenségben
Szólj hozzá!
Címkék: vers klasszikus ady endre magyar irodalom ember az embertelenségben
2011.10.11. 18:56 marlow
Honoré de Balzac: Eugénie Grandet
Az embernek néha kedve támad egy olyan regényhez, melyben nem kell az ugráló narrációra és idősíkokra figyelnie, ahol a szép lassan pergő történetbe bele lehet helyezkedni, és szépen, nyugodtan végig lehet olvasni. Így került a kezembe Balzac Eugénie Grandet-ja, amely ezt az…
