Placet experiri

"Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék." (Márai) Nem vagyok se nem irodalmár, se nem irodalommal foglalkozó diák vagy hallgató. Pusztán szeretek olvasni, ennyi az egész. Még csak a töredékét olvastam annak, amit szeretnék. Mit szeretnék? Elindulni a klasszikusoktól, és megérkezni a kortársakhoz, aztán kicsit vissza a klasszikusokhoz, aztán újra vissza... Hogy is mondta Hans Castorp? Placet experiri - a kísérletezés öröm.

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2011.09.21. 22:39 marlow

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Kosztolányi Dezső regényei közül az Aranysárkány is hasonló témát dolgoz fel, mint a Pacsirta vagy az Édes Anna. Egy idillinek látszó kisváros, annak tanárai és diákjai, egy szép tavaszi nap, és egy gyönyörű aranyból készült sárkány képe áll össze a regény elején - azonban ez csak a látszat. Azok a feszültségek, melyeket egy ideig összetartott a tanár-diák vagy a szülő-gyermek viszony, előtörnek, és személyes tragédiá(k)ba fulladnak.

Novák Antal a természettudomány elismert tanára, aki legjobban a szertárában érzi magát, ám életének többi szereplőjét nem képes irányítani. Lányával, Hildával egyre kevésbé ért szót, régi és jelenlegi tanítványok bosszút esküsznek ellene, amiért megbuktatta őket - folyamatos megaláztatások sora éri, amelyeket nem képes feldolgozni. Hiába keres, nem talál megoldást...

Az Aranysárkány világa egy elfojtott világ: a napi rutin és látszattevékenységek mögött komoly problémák állnak, melyekről senki nem vesz tudomást. A helyenként elő-előtörő agresszió, a fiatalok erőszakossága mind-mind ott van mindenki lelkében és gondolataiban, csak a merev konvenciók tartják azokat vissza.

Néha kicsit lassú, néha kicsit nehézkes Kosztolányi prózája, de megéri végigolvasni, mert mondanivalója a mai világra vetítve sem veszített aktualitásából.

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 318 p.

http://assets1.moly.hu/system/covers/normal/covers_86052.jpg?1277323280

Szólj hozzá!

Címkék: regény klasszikus kosztolányi dezső magyar irodalom aranysárkány novák antal


2011.09.21. 22:07 marlow

József Attila: Holt vidék

Füstöl a víz, lóg a káka
kókkadón a pusztaságba.
Dunnába bútt fönn a magas.
Sűrű csönd ropog a havas
      mezőben.

Kövér homály, zsíros, csendes;
lapos lapály, kerek, rendes.
Csak egy ladik, mely hallhatón
kotyog még a kásás tavon
      magában.

Jeges ágak között zörgő
időt vajudik az erdő.
Csattogó fagy itt lel mohát
s ideköti csontos lovát
      pihenni.

És a szőlő. Közbül szilva.
A tőkéken nyirkos szalma.
Sorakozó sovány karók,
öreg parasztoknak valók
      járkálni.

Tanya, - körülötte körbe
fordul e táj. A tél körme
oldaláról egy keveset
repesztgeti még a meszet;
      eljátszik.

Az ól ajtaja kitárva.
Lóg, nyikorog, szél babrálja.
Hátha betéved egy malac
s kukoricatábla szalad
      csövestül!

Kis szobában kis parasztok.
Egy pipázik, de harasztot.
Ezeken nem segít ima.
Gondolkodva ülnek im a
      sötétben.

Uraságnak fagy a szőlő.
Neki durrog az az erdő.
Övé a tó s a jég alatt
neki bujnak a jó halak
      iszapba.

József Attila képe a magyar vidékről valóban "holt" - a teljes mozdulatlanság, hiábavalóság, a parasztok életének reménytelensége mind-mind benne van a költeményben. Az utolsó versszak az, ami a társadalmi ellentétet kiemeli: minden sor elején egy-egy szó mutatja, hogy az amúgy is halott táj kevés gyümölcséből is csak kevesek részesülnek...

http://us.123rf.com/400wm/400/400/morrbyte/morrbyte1103/morrbyte110300069/9106186-an-old-rustic-abandoned-country-cottage-in-county-kerry.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: vers klasszikus modern józsef attila magyar irodalom holt vidék


2011.08.28. 17:23 marlow

Spiró György: Tavaszi Tárlat

Nagyon vártam, hogy belefoghassak Spiró György legújabb regénye, a Tavaszi Tárlat elolvasásába, és nem is kellett csalódnom. Most nem kellett áttenni a cselekmény helyszínét Varsóba vagy Rómába - az 1956-os Budapest is éppen eleget tud mondani arról, hogy miképpen zajlik egy diktatúra működése, és még inkább: az emberek viselkedése egy egyeduralmi rendszerben.

Fátray Gyula gépészmérnök éppen az 56-os események alatt kerül kórházba egy műtéte miatt, mire kijön, már újra minden a régi. Vagy mégsem? Szokott hétköznapjaiba villámcsapásként hasít egy újságcikk, melyben az ő vezetékneve szerepel. Innentől elindul az államhatalom gépezete, az addigi barátok hirtelen elfordítják a fejüket vagy az utcára túloldalára vágnak át, koholmányokat gyártanak és képesek mindezt a szemébe is mondani...

Spiró zseniális képessége abban áll, hogy képes a fogalmilag mindenki által ismert diktatúrát egy teljesen hétköznapi történetbe átírni - így jut el az ember a regény azon pontjára, ahol ökölbe szorul a keze, káromkodásokat nyom el (vagy nem nyom el) magában, és felteszi a megválaszolhatatlan kérdést: miért? Hogy lehet, hogy ilyen volt? S persze magunkban folytathatjuk tovább: hogy lehet ez ma is még sok helyen a világon? S hogy lehet feltételezni, hogy nem fog ez többé megtörténni...?

Spiró György: Tavaszi Tárlat. Budapest, Magvető, 2010. 285 p.

http://assets2.moly.hu/system/covers/normal/covers_95624.jpg?1282981611

 

Szólj hozzá!

Címkék: regény kortárs magyar irodalom spiró györgy tavaszi tárlat fátray gyula


2011.08.28. 17:02 marlow

Babits Mihály: Mint különös hírmondó...

Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot
mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este
kigyultak a város lámpái alatta, nem látta őket
sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál

s ha berregést hallott, találgatta: autó? vagy repülőgép?
vagy motor a síma Dunán? s ha szórt dobogásokat hallott
tompán a völgyekben maradozva, gondolhatta, házat
vernek lenn kőmivesek, vagy a rossz szomszéd a folyón túl

gépfegyvert próbál - oly mindegy volt neki! tudta,
balga az emberi faj, nem nyughat, elrontja a jót is,
százakon át épít, s egy gyermeki civakodásért
ujra ledönt mindent; sürgősebb néki keserves

jussa a bandáknak, mint hogy kiviruljon a föld és
a konok isteneket vakítva lobogjon az égig
szellem és szerelem - jól tudta ezt a hegyi hírnök
s elbútt, messze a hírektől; de ha megjön a füttyös,

korbácsos korhely, a szél, s ha kegyetlen a távolodó nap
kéjes mosollyal nézi, hogy sápadnak érte öngyilkos
bánatban elhagyott szeretői, a lombok és ingnak,
mint beteg táncoslány aki holtan hull ki a táncból:

akkor a hírnök föláll, veszi botját, s megindul a népes
völgyek felé mint akit nagy hír kerget le hegyéről
és ha kérdik a hírt, nem bir mást mondani: ősz van!
nagy hírként kiáltja amit mindenki tud: ősz van!

úgy vagyok én is, nagy hír tudója: s mint bércet annál több
forrás feszíti, mennél több hó ül fején, öreg szívem
úgy feszűl a szavaktól; pedig mi hírt hozok én? mit
bánom a híreket én? forrong a világ, napok állnak

versenyt az évekkel, évek a századokkal, az őrült
népek nyugtalanok: mit számít? én csak az őszre
nézek, az őszt érzem, mint bölcs növények és jámbor
állatok, érzem, a föld hogy fordul az égnek aléltabb

tájaira, s lankad lélekzete, mint szeretőké -
óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa, évek
ritmusa, Isten versének ritmusa - mily kicsi minden
emberi történés! a tél puha lépteit hallom,

jő a fehér tigris, majd elnyujtózik a tájon,
csattogtatja fogát, harap, aztán fölszedi lomha
tagjait s megy, hulló szőrétől foltos a rétség,
megy s eltűnik az új tavasz illatos dzsungelében.

Babits ugyanazt a témát tudta újra és újra feldolgozni - az ember értelmetlen (ön)pusztítását ezen a világon. Ez a vers is jól illik ezek közé a költemények közé - a költő különös hírmondója tudja, hogy az embereket megváltoztatni nem lehet; nincs más lehetőség, mint bízni a természet örök megújulásában, hiszen "mily kicsi minden emberi történés!"...

http://3.bp.blogspot.com/_HssqxHrCd-U/TD8YUy-qXeI/AAAAAAAAADA/PRqK-Krut7U/s1600/Mountain+top.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: vers klasszikus modern babits mihály magyar irodalom mint különös hírmondó


2011.08.26. 17:54 marlow

Arany János: Naturam furcâ expellas

Gyermekkoromban felköték
A színben egy nagy tökharangot,
Amely ugyan nem ada hangot,
De máskép vígan működék;
Megvolt a súlya, lódulása,
Kötelét hogy jól visszarántsa
S vele a kis harangozót; -
Szóval: csinált kommóciót.

"No, mondám, majd ha nagy leszek,
Valódi harangot veszek
És azt egész nap kongatom
Saját kényemre, szabadon."
Így kongatom most untalan
E verseket - bár hangtalan.

Arany János kései verséhez egy gyermekkori élményből merít ihletet - a tökharanggal való játék, melynek ugyan mások szemében lehet, hogy nincs sok értelme, de a költőt megnyugtatja. Ugyanígy verselget most az Őszikékben is - kizárólag saját örömére.

Ehhez kapcsolódik a vers címében található idézet is, mely Horatiustól való: „Naturam furcâ expellas tamen usque recurret.”, azaz „A természet, ámbár időre, órára / Elkergettethetik, megtér nemsokára”.

http://www.irodalmijelen.hu/files/u1088/Arany_naturam%20furca%20expellas_jav.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: vers klasszikus arany jános magyar irodalom naturam furca expellas őszikék


2011.08.26. 17:41 marlow

Szilasi László: Szentek hárfája

Régi-új arc tűnt fel nemrégiben a kortárs magyar irodalom szereplői között: a korábban irodalomkritikusként, irodalomtörténészként ismert Szilasi László első regénye, a Szentek hárfája rögtön elismerést hozott számára szépíróként is. Számos helyen krimiként említik a könyvet - holott az inkább egy intellektuális utazás a 20. században egy alföldi mezővárosban, Árpádharagoson (Békéscsabán).

A történet valóban egy 20-as években elkövetett gyilkosság köré épül, melyet három különböző korban (még abban az évtizedben; az ötvenes években; közvetlenül a rendszerváltás után) próbálnak felderíteni. Ám a nyomozás mindig zátonyra fut, de a visszaemlékezések, az egymásra utalások, a szereplők közötti kapcsolatok olyan szövevénye alakul ki, mely a rendkívül változatos narrációval, valamint a regény elképesztő mennyiségű tényanyagával együtt komoly próba elé állítja az olvasót. De nem megoldhatatlan elé: a Szentek hárfája egy kiemelkedő mű lett, mely méltán kaphat helyet a kortárs magyar irodalom polcán. A rejtély nem oldódik meg, de ez miatt nincs is hiányérzetünk.

Most már Szeged mellett (Darvasi Virágzabálókja után) Békéscsabának is megvan a maga regénye - ha mindegyik magyar város egy hasonló jelentőségű művel gazdagodna, a mai magyar irodalom szerelmeseinek nem lenne okuk az aggodalomra a jövőben sem.

Szilasi László: Szentek hárfája. Budapest, Magvető, 2010. 317 p.

http://www.litera.hu/files/article/szisi-150.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: regény kortárs békéscsaba magyar irodalom szilasi lászló szentek hárfája


2011.08.14. 17:55 marlow

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

A viktoriánus kor "fenegyereke" Oscar Wilde regénye a Dorian Gray arcképe egy érdekes kor figyelemreméltó lélekrajzait tárja elénk. A főhős Dorian Gray személyében egy szép, de hiú fiatalembert ismerünk meg, akit Lord Henry Wotton, egy hihetetlenül negatív személyiség letérít a tisztességes útról. Ehhez persze szükséges az, hogy Dorian egy véletlen elejtett megjegyzés miatt örök fiatalságot nyer. Wotton fröcskölődő rosszmájúsága megmérgezi Dorian lelkét, aki örök szépségét olyan tettekre pazarolja, melyek alól nincs feloldozás.

A Dorian Gray arcképe korkép a viktoriánus kor sötétebb oldaláról, a gazdagok értelmetlen fényűzéséről és kedvteléseiről, a szegényebb rétegek reménytelenségéről és haragjáról. Lord Henry Wotton pedig előfutára a 20. század zsigereiben gonosz karaktereinek.

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe. Budapest, Ulpius-ház, 2007. 341 p.

http://2.bp.blogspot.com/_smLCAPNiqD8/TJZ1RBgBs2I/AAAAAAAAAIc/EWwd0CU1H2E/s1600/58831_155733384443676_100000210459543_510578_1957882_n.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: regény klasszikus angol világirodalom oscar wilde viktoriánus dorian gray dorian gray arcképe lord henry wotton


2011.08.14. 16:49 marlow

Babits Mihály: Az Isten és ördög...

Az Isten és ördög két jó hivatalnok.
Mennyivel vadabb lett és gazabb a világ,
mióta az Ember, e gyenge akarnok,
viszi mindkettőnek ürült hivatalát!
Mint a gyermek, épít és rombol is egyben.
Épít, hogy legyen mit rombolni. Felhőket
karmol házaival; majd fölibük szökken
és nagy diadallal lebombázza őket.

De talán úgy kell és már elvégeztetett.
Én már összeomlott városokat látok.
Vad paloták helyén csöndes romhegyeket,
s betonok gőgjéből törmelék sziklákat.
Szakadt drótok lógnak, mint a tavalyi gaz
s messze tereket fed a vasak selejtje:
feledt célú gépek hullamezeje az,
ahol a rozsdának nyil virágoskertje.

A megmaradt ember kibúvik tornyából,
Gyilkos ülledékek foszlanak a völgyben.
Van-e még friss szellő eleven virágból?
Vannak-e ép csirák a mérgezett földben?
Óh lesz-e még jó íz gyümölcsben, italban?
Lesz-e jámbor állat a gyilkos gép helyett?
S a megehült pásztor fogja-e, mint hajdan,
nézni még óriás óráját, az eget?

Mit mutatsz minekünk, te nagy, sima óra,
magunk gyilkosává ítélt embereknek,
Vagy átallod sorsunk jegyezni, mióta
gonosz kis órákat gyártunk tehelyetted?
Közönyösen tűz rám vad arcod. Itt állok
a fa alatt, mely pár aszu meggyet ad még,
s úgy érzem hogy ingád vagyok és himbálok...
Csak ringass, míg bambán végkép elaludnék!

Babits sötét látomása ez a vers az ember által uralt világról, melyet elhagyott a kereszténység korábbi kétpólusú, a jót és a rosszat tisztán szétválasztó, egyértelmű útmutatása. Helyette a "mindent szabad" gondolat az embert a világ urává tette - hogy elpusztítójává-e is egyben, ezt a jövő fogja eldönteni.

http://www.glogster.com/media/12/37/61/73/37617328.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: vers klasszikus modern babits mihály magyar irodalom az isten és ördög


2011.08.13. 15:51 marlow

Sylvia Plath: Az üvegbúra

A tragikus sorsú amerikai írónő, Sylvia Plath egyetlen regénye Az üvegbúra. A fiatal Esther Greenwood számára az álmok országa, a 20. század közepének Egyesült Államokja lehetőséget kínál a kibontakozásra, a kiemelkedésre. A lány New York-i tanulmányútja azonban nem sikerrel, hanem egy idegösszeomlással és öngyilkossági kísérlettel végződik, melyből végtelenül hosszú út vezet a végső(?) gyógyulás felé.

A regény egy vallomás, egy kétségbeesett kiáltás a külvilág felé, mely nem veszi észre a betegség egyre sokasodó tüneteit, és egyedül hagyja az amúgy is magányos főhőst, aki csak a sorstársai között talál néha megértő hallgatóságra.

Sylvia Plath a regény megjelenésének évében öngyilkos lett - fájdalmasan önéletrajzi ihletésű tehát a mű, melynek jajkiáltása és kiútkeresésének reménytelensége a modern kor emberéhez szól.

Sylvia Plath: Az üvegbúra. Európa, Budapest, 2010. 287 p.

http://moly.hu/system/covers/normal/covers_794.jpg?1231778108

 

Szólj hozzá!

Címkék: regény amerikai klasszikus modern világirodalom sylvia plath az üvegbúra esther greenwood


2011.07.02. 17:59 marlow

József Attila: (Ha nem szorítsz...)

Ha nem szorítsz úgy kebeledre,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!

Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
ha gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.

Love-embrace.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: vers klasszikus józsef attila magyar irodalom ha nem szorítsz


2011.06.18. 13:33 marlow

Spiró György: Fogság

Spiró György valami egészen különlegeset alkotott ezzel a nagyregényével - a Fogság egyrészt egy kivételesen olvasmányos, néha szórakoztató, letehetetlen regény; másrészt viszont enciklopédiája és örök tükre az emberiségnek: annak szeretetének, vágyainak, ostobaságának és rosszindulatának.

Uri, a rövidlátó zsidó fiút unalmas és jövőkép nélküli életéből mozdítja ki apja, aki Jeruzsálembe küldi. Sorozatos véletlenek és félreértések után Uri jelen lesz az 1. század történelmének fontos eseményeinél, miközben bejárja az ókorban ismert világ nagy részét Júdeától Alexandriáig. Uri kezdeti naivitása és csodálkozása az események előrehaladtával tapasztalattá alakul; s mikor Rómába visszatér már tudja, hogy az emberek nem változnak, és csak magára számíthat - magányosan és elfeledve hal meg.

Spiró - ahogy az Ikszekben is - a cselekmény történetét visszahelyezi a múltba, de érezzük: itt nem történelmi regényt olvasunk. A Fogság mondanivalója örök érvényű és éppen ezért bizton kijelenthető, hogy ezt a nagyregényt száz év múlva is a magyar irodalom remekművei között fogják számon tartani.

Spiró György: Fogság. Budapest, Magvető, 2005. 770 p.

http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2005/06/13/tarka/fogsag.jpg

3 komment

Címkék: regény kortárs fogság magyar irodalom uri spiró györgy


2011.04.08. 16:39 marlow

Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála

Csingiz Ajtmatov, a kirgiz irodalom legkiemelkedőbb alakja nem véletlenül ismert szerte a világon: különösen A versenyló halála az, mellyel a legnagyobb elismerést vívta ki magának. A műben Ajtmatov zseniálisan gyúrja eggyé a fiatalkor lendületét az idősebb kor küzdelmével, a múlt vágyait a jelen reménytelenségével - mindezt állat és ember örök, elválaszthatatlan sorsába burkolva.

Tanabaj, az idős, földből élő ember Gülszári nevű lovát vonszolja hazafelé. Mindketten erősek, délcegek és legyőzhetetlenek voltak hajdanán, mára azonban megöregedtek. Ez az élet rendje - de milyen is volt ez az élet a kommunizmusban? Jobb lett-e vagy inkább rosszabb? Sikerült-e elérni valamit, amire büszkeség lehet visszagondolni? Boldogan lehet-e visszatekinteni az életre, vagy inkább más döntéseket kellett volna hozni? Ezek körül forognak Tanabaj visszaemlékezései, melyből egy kemény, könyörtelen, de mégis valahogy leélhető élet emlékei világlanak ki a kirgiz hegyek gyönyörű tájaival körülvéve.

Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála. Európa, Budapest, 2011. 284 p.

Csingiz Ajtmatov - A versenyló halála

Szólj hozzá!

Címkék: regény klasszikus világirodalom kirgiz csingiz ajtmatov gülszári a versenyló halála tanabaj


2011.03.30. 16:49 marlow

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba

A 20. század második felének egyik legnagyszerűbb erdélyi magyar műve Szilágyi István eme regénye. Nehéz, tömör könyv - nehéz, mint köveket hordani éjjel-nappal, és nehéz, mint értelmesen élni egy értelmetlen életet.

Jajdon, ez a kis erdélyi város a hegyek gyűrűjében a 20. század első felében feloldhatatlan ellentétek helyszíne: legyen idős vagy fiatal; polgár, munkás vagy paraszt, helyi vagy a környéken lakó, nincs megnyugvása. Szendy Ilka, egy jómódú család egyetlen életben maradt sarja magányos és tehetetlen - Gönczi Dénes, aki aratóként már régóta a család bizalmasa pedig nem tud nemet mondani a "kisasszonynak". És Jajdon nem az a hely, ahol az eseményeknek végül nem lesz tragikus végük...

A Kő hull apadó kútba igazi mestermű: mind tartalmában, mind stílusában, mind mondanivalójában a legmagasabb elismerést érdemli, és végig fenntart egy olyan feszültséget, mely csak a legnagyobb művek sajátja - és melytől az utolsó oldal elolvasása után sem lehet szabadulni.

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba. Kriterion, Bukarest, 1977. 477 p.

 

  

Szólj hozzá!

Címkék: regény kortárs magyar irodalom határontúli szilágyi istván kő hull apadó kútba szendy ilka gönczi dénes


2011.03.30. 16:28 marlow

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember

Radnóti Miklós kései verseiről nem érdemes sokat írni, hiszen ömagukért beszélnek. Nem kell őket különösebben magyarázni, elemezgetni - szívhez szólnak maguktól is egy olyan ember fájdalmával, aki belül tudja, érzi, hogy hiába minden; és mégis olyan képeket, olyan emlékeket hív elő a múltból, melyek elevenebbek a jelen képeinél.

Szeretett felesége hiánya talán a legelviselhetetlenebb számára - mit írja: "Mindent, amit remélek / fölmértem s mégis eltalálok hozzád" - s ha végül nem is élte túl a szörnyűségeket, de kapcsolatuk e vers által (is) halhatatlan maradt. 

Szólj hozzá!

Címkék: vers klasszikus radnóti miklós magyar irodalom levél a hitveshez


2010.11.17. 19:51 marlow

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Szerb Antalról általában a Világirodalom története című mű jut először az irodalombarát eszébe, pedig akadnak szépirodalmi alkotásai is, köztük is elsősorban Utas és holdvilág című regénye. Van néhány könyv a világirodalomban, melynek központi témája az ember útkeresése - ez is méltó helyet foglal el közöttük.

Erzsi és Mihály nászútra indulnak a mesés Olaszországba, ám ott minden megváltozik: Mihály másik vonatra száll és tovább keresi önmagát, melyet fiatalkori énjének keresésében vél felfedezni, míg Erzsi is elég hamar rájön, nem Mihály az, akit keresett. S aztán már azt sem tudják biztosan, hogy ők maguk milyenek és mit is akarnak valójában az élettől. A biztos, kiszámítható jövőt? Vagy éppen az azonnali halált? Menekülést-e a polgári lét valóságától a különc kitaszítottéba, vagy éppen a visszatérést az ismert környezetbe? Mindig más és más kerül az élet mérlegének serpenyőjébe: öröm és csalódás, szerelem és halálvágy. Míg végül Mihály utolsó szavai zárják a regényt: "ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."

"Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson Önmagához" - idéztünk már Hessétől a Demianból. Az Utas és holdvilág szereplői bemutatják: már az is eredmény, ha van erőnk kísérletezni.

Szerb Antal: Utas és holdvilág. Magvető, Budapest, 2005. 395 p.

  

1 komment

Címkék: regény klasszikus szerb antal erzsi mihály utas és holdvilág magyar irodalom demian


2010.10.22. 23:35 marlow

Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa

Anyámnak fáj a feje,
nem iszik feketét —
Anyámnak fáj a feje,
nem szed be porokat:
szótlanabb sápadtsággal
feji meg tehenét,
szótlanabb sápadtsággal
söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak
jöttment idegenek?
Anyám az ijedtségtől
dadog és bereked.
Sötét kendőjét vonván,
magányát húzná össze:
ne bántsa többé senki,
félelmét ne tetőzze.

Anyám utakon lépdel
s nem jut el sehova.
Szegénység csillagától
sebes a homloka;
vállára még az orgonavirág
is úgy szakad,
mintha csak teher volna,
jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,
zene szól, muzsika,
Anyám csönd-sivatagján
el kell pusztulnia.
Gépek, gyártmányok zengnek
csodáktól szélütötten,
de egy se futna hozzá:
„segítek, azért jöttem”.

Anyámnak fáj a feje —
anyámnak fáj a semmi,
Anyám fekete rózsa
nem tud kiszínesedni.
Egy éjjel földre roskad,
megtört lesz majd, kicsi —
Bejön egy madár érte
s csőrében elviszi.

Idén ünnepelte 80. születésnapját Csoóri Sándor - gyönyörű költeményei közül a legismertebb az Anyám fekete rózsa: tele költői képpel és mély érzésekkel, melyek egyszerre szólnak a féltés és a félelem hangján. Ez az élet rendje: a szülőért való aggódás egyben félelem az egyedülléttől, hiszen utána már mi következünk, értünk jön el a madár, s visz el minket csőrében.

Szólj hozzá!

Címkék: vers kortárs csoóri sándor magyar irodalom anyám fekete rózsa


2010.09.27. 00:37 marlow

Krasznahorkai László: Sátántangó

A Sátántangó a lét egy olyan formájához kalauzolja el olvasóját, mely teljességgel álomszerű és irracionális, mégis durván valóságos és túlságosan emberi is egyben. Az elhagyott alföldi tanyán vegetáló, onnan kitörni képtelen emberek, akik a két jövevényben, Irimiásban és Petrinában felszabadítójukat látják, és vakon követik őket, bármit is mondanak - az ő létük valami olyan borzongatóan modern és körbenforgóan reménytelen, hogy szinte szeretnénk nem is tudni róla. Nem tudni arról, hogy csak nagyon kevés választ el minket puszta ösztöneinktől, és ha elhagy minket az értelem ritka adománya, akkor belesüppedünk a sárba, menthetetlenül és örökre.

Krasznahorkai olyan szürke, piszkos és elkárhozott világot ábrázolt, hogy az ember nem is csodálkozik, hogy Tarr Béla képes volt egy több mint hétórás filmet készíteni belőle. Az a jelenet, melyben a kocsmában alvó embereket egy éjszaka alatt befedik a pókhálók, jól példázza az üzenetet: emberi mivoltunkat - mely nem testi, hanem lelki - elvesztvén egy éjszaka alatt behálózhat minket bármi, és bizony innen nagyon nehéz a visszaút embertársainkhoz.

Krasznahorkai László: Sátántangó. Budapest, Magvető, 274 p.

 

1 komment

Címkék: regény kortárs tarr béla magyar irodalom sátántangó irimiás krasznaihorkai lászló petrina


2010.09.15. 01:11 marlow

József Attila: Kész a leltár

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.

18 sor számvetés az életről - ez József Attila vallomása, mely ridegsége és tényszerűsége mellett semmiféle boldogságról és örömről nem ad tanúbizonyságot. Egy olyan költő verse, aki nem életének elvesztésébe, hanem magába az életébe halt bele - és ez az igazi tragédiája.

Szólj hozzá!

Címkék: vers klasszikus józsef attila magyar irodalom kész a leltár


2010.09.15. 00:14 marlow

Darvasi László: Virágzabálók

Egy misztikummal teli történet - egyszerre borzongat és tart szert csodálatra, egyszerre szól a közös múltunkról és a jövőbeni felelősségünkről nekünk, az itt élő népeknek a Kárpát medencében: ez Darvasi László Virágzabálók-ja, egy újabb kivételes remekmű a kortárs magyar próza gyöngyszemei közül. A 19. századi Szeged a helyszín, ahol még együtt éltek magyarok, németek, zsidók, szerbek, örmények és cigányok - az időbeli keretet pedig a reformkor, a szabadságharc és az azt követő elnyomás adja meg.

Darvasi csak mesél és mesél - Kláráról, akit három férfi, három testvér szeretne magáénak tudni: a virágokért élő Imre, a bivalyerős Péter valamint Ádám, a "fehér árnyék". S közben mimdig feltűnik Schütz bácsi, a sváb doktor, Gilagóg és a többi cigány bevándorló, a fűmuzsikus Koszta Néró, valamint Mama Gyökér, Féreg úr és Levél úr: természet és ember örök harmóniájának szükségességét hirdetve.

És közben a szereplők virágokat ültetnek, tépnek ki, és - zabálnak. Hol édeset, hol keserűt, hol mérgezőt - pont úgy, ahogy az ember is nap mint nap belekóstol életének örömeibe és bánataiba. A Virágzabálók az örökkévalóságban, az örökkévalóságnak íródott, zseniális regény.

Darvasi László: Virágzabálók. Magvető, Budapest, 2009. 672 p.

Borító: Virágzabálók (Könyv) - Darvasi László

Szólj hozzá!

Címkék: regény imre szeged kortárs péter klára ádám darvasi lászló magyar irodalom virágzabálók schütz bácsi koszta néró mama gyökér


2010.08.23. 15:52 marlow

Franz Kafka: A per

Kafka másik nagy klasszikusa - A kastély mellett - A per. "Valaki megrágalmazhatta Joseph K.-t, mert soha semmi rosszat nem tett, reggel letartóztatták." - így kezdődik a regény, mely aztán a továbbiakban sem tesz semmit az olvasó tisztán látásáért. K. kétségbeesett küzdelme az értelmetlen, kiismerhetetlen hatalommal szemben ugyanolyan reménytelen, mind a földmérő küzdelme A kastélyban.

Az a groteszk, misztikus világ, melyben K. paradox módon bizonyosságért, az igazáért küzd, tökéletesen kívül áll minden hagyományos értéken. Nem léteznek az olyan fogalmak, mint "ártatlanság", "bizonyosság", "bizonyítás", "igazság" - ezek folytonosan változó fogalmak, melyek mindig a bürökraták igényeihez igazodnak. Kafka világa a 20. század emberének világa - maga a kafkai életérzés az, ami ebben a regényében talán a legjobban érezhető.

Franz Kafka: A per. Európa, Budapest, 2008. 254 p.

Szólj hozzá!

Címkék: regény német klasszikus modern világirodalom franz kafka a per joseph k.


2010.06.21. 15:50 marlow

József Attila: (Talán eltűnök hirtelen...)

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

József Attila utolsó jajkiáltásainak, szívszorító életösszegzéseinek egyike ez a költemény, mely mutatja egy ember végső reménytelenségét: számára a lét értelmetlenné vált, úgy érzi nincs mit, nincs miért tennie, nincs hová mennie, nincs kihez fordulnia. A (Talán eltűnök hirtelen...)-ben József Attila leszámol mindazzal, ami számára az életet jelentette - és már csak a megváltó halál eljövetelét várja...

Szólj hozzá!

Címkék: vers klasszikus modern józsef attila magyar irodalom talán eltűnök hirtelen


2010.06.08. 11:58 marlow

Závada Pál: Idegen testünk

Závada Pál legújabb regénye az Idegen testünk, melyben az író szereplőinek elbeszélésein, gondolatain és cselekedetein keresztül bemutatja a két világháború közti, és a közvetlen 1945 utáni eseményeket a magyar társadalomban. 1940 őszének egyik estéjén, nem sokkal Erdély visszatérte után Weiner Jankánál találkoznak rokonok, ismerősök - családi, szerelmi, baráti kötelékek láncolják magukat egymáshoz. Zsidók, svábok, magyarok; katonák, újságírók, művészek, professzorok; kommunisták, nemzetiek, fasiszták.

Az ő perspektívájukon át kitárul a tér, az idő, és belelátunk abba, hogy miképp is virulhatott mindaz a gondolatvilág, amelyet ma épp ésszel fel nem foghatunk: az antiszemita, idegengyűlölő attitűd, melyet az elveszett területek visszaszerzése, és az ezzel járó kötelezettség-érzés - miszerint emiatt a németek mellé kell állnunk - táplált.

Összetettsége, különleges narrációja és sok szereplője ellenére az Idegen testünk mégis olvasmányos és lebilincselő: egy olyan kor gondolatvilágába enged betekintést, mely meghatározta Magyarország egész 20. századi történelmét, és hatással van napjaink eseményére is. Závada könyvét egyszerre olvashatja a kortárs regényeket kedvelő irodalombarát és a közelmúlt történelmét megismerni vágyó olvasó - de leginkább mindenki, aki szeretné megérteni mindazt a múltat, ami hatással van a napjaink aktuális eseményeire, és minden bizonnyal a közeljövőre is. Zseniális, elgondolkodtató, felkavaró mű.

Závada Pál: Idegen testünk. Magvető, Budapest, 2008. 391 p.

http://www.wssz.hu/images/WsszBigLeadThumb/129907.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: regény kortárs závada pál magyar irodalom idegen testünk weiner janka


2010.06.06. 20:44 marlow

Ady Endre: Nyárdélutáni hold Rómában

Sandítva száll Rómára
Fecske-raj-követséggel,
Vigyorog vígan széjjel
Nyárdélutáni Hold.
Nagy kékség és pirosság
Most újból-újból hozzák
Régből azt, ami volt.
Szent mezők pára-fátylat,
Hegyek álom-színt váltnak,
Diadalok s romok,
Nap s Hold közé beszőve,
Hanyattan az Időbe
Róma sürög-forog.
Óh, gyönyörű örökség,
Változó, ős, szent község,
Urbs, te feledtető,
Az én-élet poklából
Lelkem-testem kilábol,
Te szent, védő tető.

Im, magam idehoztam,
Védj és boríts be mostan,
Te szép, te bölcs, örök.
Örökkön éltem, élek,
Csupán hüvelyt cserélek,
Mint Ulisszes-görög.
Áldom a nyüzsgő Rómát,
Mindennek átfogóját,
Pulyásan is nagyot.
Ma, hogyha úgy akarnám,
Alkonyi álom karján
Akár Remus vagyok.
Nézem a mai nőket,
A volt és lesz időket:
Be régen élek itt
S be minden élet mindegy
S a Hold már ismer minket,
Vigyorog s nem hevít:
Sandítva száll Rómára.

Ady-t 1911-es római látogatásakor ragadta meg az ősi város hangulata. Az Örök Hold hozza vissza a több ezer évvel ezelőtti időt - az alkonyban vöröslő égitest a kaján öröklétével "sandít" a költőre - ő ezer év múlva is ugyanúgy itt lesz, a "volt és a lesz idők" számára egybeolvadnak, "minden élet mindegy". 

S Ady versenyre kel ezzel az érzéssel, "csupán hüvelyt cserélek" - írja a bergsoni filozófia jegyében. Képzeletében végigéli magában az ókor óta eltelt időt, a mindenséget és az örökkévalóságot.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers klasszikus ady endre századforduló magyar irodalom nyárdélutáni hold rómában


2010.06.03. 09:05 marlow

William Faulkner: Megszületik augusztusban

Az amerikai Dél legnagyobb krónikása William Faulkner pályájának jelentős műve a Megszületik augusztusban. Egy fiatal lány, Lena Grove utazása és gyermeke megszületése köré építi föl Faulkner a Mississippi környékének társadalmi leírását: a félvér csavargó és gyilkos Christmas történetét, aki már születésétől fogva erre a sorsra kárhoztatott; a kitagadott lelkészét, aki mégsem hagyja el Jefferson városát; Lena gyermekének apjáét, aki álnéven lesz Christmas társa a szeszcsempészetben - és még rajtuk kívül is számos más szereplő és történetük teszi kerekké a regényt.

A kegyetlenség, megalázottság, kiszolgáltatottság és kirekesztés mellé csak ritkán keveredik némi együttérzés és boldogság - a sok negatív vonás mellett mégis csaknem mindent ellensúlyoz Lena egyszerű naivitása, aki képes mindenben meglátni a jót, az emberit. Faulkner lassú történetszövése, a nézőpontok és az idősíkok gyakori váltása egyszerre teszik a regényt modernné, mégis a régi értelemben olvasmányossá; mintha egy mesét hallanánk egy mindentudó öregúrtól, aki nem fél elénk tárni mindent, ami a rideg valóság.

William Faulkner: Megszületik augusztusban. Magvető, Budapest, 2004. 462 p.

light in August

Szólj hozzá!

Címkék: regény amerikai klasszikus christmas világirodalom william faulkner megszületik augusztusban lena grove


2010.04.25. 14:18 marlow

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek

Dosztojevszkij utolsó, tulajdonképpen befejezetlen műve A Karamazov testvérek - az író terve szerint egy második kötettel lett volna teljes ez az enciklopédikus mű. Ám így is egyértelműen kijelenthető: Dosztojevszkij teljes életműve, gondolatvilága benne van a regényben, mely az egyik legerősebb, legszuggesztívabb erejű a világirodalomban.

A szereplők mindegyike egy-egy tipikus orosz karaktert képvisel - az iszákos, számító, gonosz Fjodor Pavjovics és három fia: a jószívű, de hirtelenharagú Dimitrij, az ateista, kora minden eszméjét tagadó Ivan, valamint az istenfélő Aljosa. Dosztojevszkij az apa meggyilkolásának bűnügyi történetét használja fel a regény cselekményének keretéül. Ebbe helyezi bele azokat az óriási erejű bölcseleti és vallási kérdéseket, melyek az akkori orosz társadalmat feszítették: isten létének kérdése (Zoszima atya beszédei, életútja, valamint az ellenpont, Ivan híres poémája a "Nagy Inkvizítor"-ról), a bűn és annak különböző formái, melyet már a Bűn és bűnhődésben is körüljárt. A jellemek állandó harca, küzdelme jellemzi a regényt, igazi orosz karakterekkel.

A Karamazov testvérek ugyanaz a - legalább - kétszintes mű, mely a világirodalom legnagyobb alkotásait jellemzi: olvasható érdekfeszítő bűnügyi történetként, de az igazi mélysége a szereplők gondolatvilágában, eszméiben, vitáiban, eszmefuttatásaiban van. Javasolt bizonyos időközönként újraolvasni - mindig tud valami újat mondani...

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek. Európa, Budapest, 1975. 985 p.

http://leslieann.files.wordpress.com/2009/02/karamazov.jpg

 

1 komment

Címkék: regény orosz klasszikus világirodalom ivan fjodor mihajlovics dosztojevszkij dimitrij a karamazov testvérek aljosa


süti beállítások módosítása