Placet experiri

"Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék." (Márai) Nem vagyok se nem irodalmár, se nem irodalommal foglalkozó diák vagy hallgató. Pusztán szeretek olvasni, ennyi az egész. Még csak a töredékét olvastam annak, amit szeretnék. Mit szeretnék? Elindulni a klasszikusoktól, és megérkezni a kortársakhoz, aztán kicsit vissza a klasszikusokhoz, aztán újra vissza... Hogy is mondta Hans Castorp? Placet experiri - a kísérletezés öröm.

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.03.24. 15:24 marlow

Gerard Walschap: Houtekiet

Gerard Walschap, a modern flamand irodalom egyik megújítója, Houtekiet című regényét 1939-ben vetette papírra. Egy képzeletbeli falu, Deps megteremtését, életét írja le, melyet a történet főszereplője alapított. Jan Houtekiet különleges ember. Teljes mértékben a társadalmon kívül éli a világát; a környékbeli emberek rémtörténeteket gyártanak róla, melyek szerint "Houtekietnek szeméig fut fel a szakálla, haja a szemöldökét söpri, koromfekete mindene. Karja térdéig ér, az egész ember nem nagyobb egy méter ötvennél, de a válla egy méter széles is megvan. Szörnyeteg."

Dacára e rémhíreknek, Lien, a fiatal szolgálólány beleszeret, ahogy megpillantja. Deps akkor még nem más, mint átjárhatatlan vadon. Houtekiet világa: szabad és törvények nélküli világ. Liennel letelepednek itt. A falusiak persze mondják, hogy úgysem bírják soká, ehelyett azonban újabb és újabb telepesek érkeznek, akik nem tűrik a gróf fennhatóságát. Deps megtelik élettel. Vitás kérdésekben kizárólag Houtekiet dönt. Ő jelöli ki a házhelyet, ő gyógyítja a betegeket, ő rendezi el a vitákat. Emellett viszonya van a falu összes asszonyával. Minden nőnek van legalább egy kis Houtekiete a gyermekei közt.

Ám ahogy nő a népesség, úgy hozzák magukkal a régi beidegződéseket. S amikor megtörténik az első haláleset, s Houtekiet nem megszentelt földbe temetkezik, akkor az emberek elkezdik magukat rosszul érezni. Mégiscsak kellene egy temető és egy templom - mondogatják Houtekietnek, ha összeszedik a bátorságukat. Ő viszont nem érti: mit számít az? Hiszen aki meghalt, annak már úgyis mindegy.

Egy nap megunja az egészet, és elmegy. Újra szabadnak akarja érezni magát, és két és fél évig nem tér vissza. Mikor visszajön, beadja a derekát, és felépíti a templomot. S eztán minden vasárnap felmegy a tornyába, ott ül, és nézi a lába előtt elterülő Depset.

"A Houtekiet Walschap írói életművének csúcspontja: szélviharszerűen kavargó, sodró lendülettel megírt, különleges stílusú prózaremek. ... arról szól, hogy társadalmi formák és emberi tartalmak elleni totális szembefordulás nem járható út számunkra, egymásra utalt, szerelemre, barátságra, értelmes együttélésre vágyó, hétköznapi emberek számára."  

Gerard Walschap: Houtekiet. Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest, 1996. 207 p.

Szólj hozzá!

Címkék: regény klasszikus modern világirodalom flamand houtekiet gerard walschap


A bejegyzés trackback címe:

https://szepirodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr47394661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.