Placet experiri

"Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék." (Márai) Nem vagyok se nem irodalmár, se nem irodalommal foglalkozó diák vagy hallgató. Pusztán szeretek olvasni, ennyi az egész. Még csak a töredékét olvastam annak, amit szeretnék. Mit szeretnék? Elindulni a klasszikusoktól, és megérkezni a kortársakhoz, aztán kicsit vissza a klasszikusokhoz, aztán újra vissza... Hogy is mondta Hans Castorp? Placet experiri - a kísérletezés öröm.

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.04.08. 15:28 marlow

Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

Ulickaja Surik Korn személyében egy mindenki által szeretett, mégis magányos fiatalember történetét írja le ebben a regényében. Surik ugyanis egy olyan fiú, aki mindent hajlandó megtenni, amire a környezetében élő és felbukkanó nők kérik. Apja korán meghalt, nagyanyja nevelte fel kímélvén betegségre hajlamos anyját. Jelizaveta Ivanovna halála után így Surik feladata lett a háztartás és anyja ellátása, amit lelkiismeretesen teljesít is.

Eközben azonban segít minden nőnek, aki rászorul. Végig kitart az idősebb festőnő mellett, aki még egész fiatalkorában csábította el; megeteti a macskáit, és neki ajándékozza hétfő estéit. Feleségül veszi egyik egyetemi csoporttársát csak azért, hogy az ne szüljön törvénytelen gyermeket. Ha a nők megnyugtatásához le kell feküdnie velük, hát megteszi azt is, végülis nem nehéz... Ily módon számtalan "szeretőre" tesz szert, akik azonban csak kihasználják jólelkűségét, de szeretetet nem adnak neki, Surik mindeközben nem veszi észre, hogy nincs saját élete, hiszen minden idejét a munkával, anyja és más nők ápolgatásával tölti.

S végül hiába tűnik úgy, hogy mindenkin segít, a tettei gyakran rosszul sülnek el. A sánta idősödő főnökének sikerül ugyan teherbe esnie, ám a megnövekedett súlyt nem bírja a rossz lába: elesik, a gyerek halva születik, és még teljesen le is rokkan hátralévő életére. A labilis idegrendszerű Szvetlanával is foglalkozni kezd, ám a lány végül öngyilkos lesz, amikor Surik nem megy el hozzá.

Surik valódi arcát a legutolsó fejezetben gyerekkori szerelmének, Liljának a naplójából ismerhetjük meg: "Rettentően kedves és teljesen aszexuális. Olyan régimódi. Az anyjával lakik, csupa ósdiság és por. Érdekes lenne tudni, van-e Suriknak valami magánélete. Nem úgy néz ki. Nehezen bírom elképzelni. Egyáltalán, van benne valami különös: mintha kicsit szent lenne. De tiszta balfék. Szegény Surik." Igen szegény Surik: egész fiatalságát másokra áldozta, és cserébe nem kapott semmit, és ezt észre sem vette...  

Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik. Magvető, Budapest, 2007. 461 p.

2 komment

Címkék: regény orosz kortárs világirodalom odaadó hívetek surik surik korn ljudmila ulickaja


A bejegyzés trackback címe:

https://szepirodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr12416885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fruschka · http://kaleid.blog.hu/ 2008.05.06. 21:11:01

Ez a könyv valamiért nagyon érdekelt - most, hogy elolvastam a leírást már talán kevésbé : )... Mindenesetre köszönöm!

marlow · http://szepirodalom.blog.hu 2008.05.07. 01:08:48

Azért csak olvasd el egyszer, összességében megéri.:)

Üdv
marlow