Placet experiri

"Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék." (Márai) Nem vagyok se nem irodalmár, se nem irodalommal foglalkozó diák vagy hallgató. Pusztán szeretek olvasni, ennyi az egész. Még csak a töredékét olvastam annak, amit szeretnék. Mit szeretnék? Elindulni a klasszikusoktól, és megérkezni a kortársakhoz, aztán kicsit vissza a klasszikusokhoz, aztán újra vissza... Hogy is mondta Hans Castorp? Placet experiri - a kísérletezés öröm.

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.04.25. 17:48 marlow

Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Feltámadás

A Feltámadás az utolsó Tolsztoj nagy műveinek sorában, már csaknem a huszadik században keletkezett. A történet főszereplői a kicsapongó úri életmódot folytató Nyehljudov herceg és az általa erkölcsi fertőbe taszított Katyusa Maszlova. A lányt ugyanis még fiatal korában elcsábította Nyehljudov, és eztán Katyusa élete a lehető legrosszabb irányt vette: prostituált lett Moszkvában. A herceg a bíróságon látja viszont a lányt, akit ártatlanul ítélnek el, és ekkor hirtelen megvilágosodik: ez az Oroszország milyen igazságtalan, itt minden rosszul működik, az egyház képmutató, a bűnösök ártatlanok, az ártatlanokat elítélők ily módon bűnösök, mindenki korrupt és a rendszer rabja. Ez a felismerés, no meg a Katyusa miatt felébredt bűntudata veszi rá életének gyökeres megváltoztatására.

Ám a regény, mely kezdetben még a két főszereplő viszonyán keresztül mutatja be a világot szép lassan átalakul egy, a fennálló rendszert talán már túl sötéten ábrázoló tényanyaggá. Tolsztoj számtalan szereplő sanyarú sorsát, vagy éppen értelmetlenül úrias életvitelét tárja szemünk elé sorozatban - csakhogy közben megfeledkezik főszereplőiről. A történet struktúrája szétesik, a befejezés összecsapott, a sok szereplő közül nincs alkalmunk egyiket sem igazán alaposan megismerni.

Dacára a néhány helyen kissé elnagyolt jellemábrázolásnak, azért Nyehljudov alakja mégis maradandó, és érvényes ma is. Olyan ember ő, aki belátja, hogy a rendszer rossz, és mindennek a tetejébe még tenni is próbál valamit ellene. Tulajdonképpen nem Katyusa, hanem maga miatt kíséri el az elítélteket Szibériába: azért, mert tudja, hogy ő maga csak így találhatja meg boldogságát. Elveti a megszokott kényelmes, ámde jelentéktelen életmódját; földjét felosztja a nincstelen parasztok között, majd a száműzöttekkel együtt utazik hónapokon keresztül. Segít másokon és közben magán is, hiszen lelki nyugamat és boldogságot nyer jó cselekedetei tudatában.

S bár Tolsztoj hajlamos egyvalamit csak egyféleképpen bemutatni, azért az leszögezhető, hogy a összességében nem téved a 19. századi Oroszország önkényének, hivatali rendszerének és igazságszolgáltatásának bemutatatásakor. Fényűző gazdagság és szörnyűséges nyomor él egymás mellett a cári világban - és ami még ennél is megrendítőbb, hogy ezt a rendet kevés kivételtől eltekintve mindkét fél megváltoztathatatlannak tekinti. S az már megint valami jellegzetesen orosz, hogy akkor sem lesz jobb a helyzet, amikor majd minden megváltozik...

Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Feltámadás. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978. 614 p.

6 komment

Címkék: regény orosz klasszikus feltámadás romantika világirodalom századforduló nyehljudov lev nyikolajevics tolsztoj katyusa maszlova


A bejegyzés trackback címe:

https://szepirodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr13442018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.04.29. 23:39:35

Marlowkám! No, azért szeretnék én olyan szétesetten írni, elnagyoltan jellemet ábrázolni, mint ahogy azt Lev Nyikolajevics teszi:-)
Bátyuska!/Mátuska! (a nemkívánt rész törlendő) Nekem bejön a blogod.
ü
(hű olvasód)
bbjnick:-)

marlow · http://szepirodalom.blog.hu 2008.05.01. 10:50:18

Rendben, ízlések és pofonok, de azért a véleményemet még mindig fenntartom.:) A regény rovására ment a cári rendszer totális kritikája.
A boríton meg az állt: "a világirodalom egyik legszebb szerelmi története". Nem tudom, ezt is túlzásnak érzem...
Üdv
marlow (bátyuska:)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.05.03. 01:48:55

marlow! ha mán, akkor mán: hát nem azé' szeretünk egy írót, mer' úgy ír, ahogy ír? tolsztoj attól tolsztoj, hogy ilyen:-) és: ha már eszembe juttattad: olvastam dosztojevszkijtől egy tanulmányt tolsztojról, és abban (dosztojevszkij) azt írja, hogy: vannak szimmetrikus géniuszok, akiknél/akikben az alkotó tehetség és az ész (a gondolkodás képessége, a rendszerező elme ereje) harmóniában van egymással (goethe, puskin pld.) és vannak asszimetrikus géniuszok (mint pld. tolsztoj), akiket időnként el-elragad az alkotás heve és akkor... (jó, nem pontosan idézem dosztojevszkijt, de valami ilyesmit mond:-)) hamvas is pedzeget valami hasonlót, amikor az orfikus és a misztikus művészetről beszél. ha jól emlékszem:-)
ü
bbjnick

marlow · http://szepirodalom.blog.hu 2008.05.06. 23:15:12

Oké, világos, valóban nem szeretem annyira Tolsztojt.:) Nagyon érdekes az idézett tanulmány, és teljesen igaz. Az egész élete is ilyen "asszimetrikus" volt...

Üdv
marlow

fruschka · http://kaleid.blog.hu/ 2008.05.08. 11:07:09

Szerbusztok!

Elnézést, ha kissé elkalandozok a témától - de a világirodalom legszebb szerelmes regényéről jut eszembe, ismeritek-e Boris Viantól a Tajtékos napok-at?

Szerintem az például méltó lehet erre a címre...

marlow · http://szepirodalom.blog.hu 2008.05.09. 22:25:13

Őszintén szólva még nem is hallottam róla... Egyszer mindenképp pótolom ezt a hiányosságot.:)