Placet experiri

"Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék." (Márai) Nem vagyok se nem irodalmár, se nem irodalommal foglalkozó diák vagy hallgató. Pusztán szeretek olvasni, ennyi az egész. Még csak a töredékét olvastam annak, amit szeretnék. Mit szeretnék? Elindulni a klasszikusoktól, és megérkezni a kortársakhoz, aztán kicsit vissza a klasszikusokhoz, aztán újra vissza... Hogy is mondta Hans Castorp? Placet experiri - a kísérletezés öröm.

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.10.30. 13:41 marlow

Vörösmarty Mihály: Az emberek

1                

Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A zápor és a szél,
Könyzápor, melyet bánat hajt,
Szél, melyet emberszív sohajt.
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nincsen remény!

2                

Hallátok a mesét: a népnek
Atyái voltanak,
S amint atyáik vétkezének,
Ők úgy hullottanak:
A megmaradt nép fölsüvölt:
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
Nincsen remény!

3                

És jöttek a dicsők, hatalmas
Lábok törvény felett.
Volt munka: pusztított a vas!
S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? villám az inség éjjelén:
Nincsen remény!

4                

És hosszu béke van s az ember
Rémítő szapora,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsőbb legyen tora:
Sovár szemmel néz ég felé,
Mert hajh a föld! az nem övé,
Neki a föld még sírnak is kemény:
Nincsen remény!

5                

Mi dús a föld, s emberkezek még
Dúsabbá teszik azt,
És mégis szerte dúl az inség
S rút szolgaság nyomaszt.
Így kell-e lenni? vagy ha nem,
Mért oly idős e gyötrelem?
Mi a kevés? erő vagy az erény?
Nincsen remény!

6                

Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!

7                

Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc - s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!

Mélységes pesszimizmus és reménytelenség uralja verset. Vörösmarty Mihály talán legsötétebb költeménye Az emberek: egy pillanatnyi esélyt sem ad arra, hogy valaha eljön egy olyan jövő, melyben nem lesz ínség, szolgaság vagy dögvész, ahol nem pusztulnak el emberek nap mint nap őrült szenvedések közepette.

"Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!"
- bizony, rendkívül elgondolkodtató, ám úgy néz megváltoztathatatlan igazságra világított itt rá Vörösmarty a 19. század közepén. Értelmiségiek ezrei álltak/állnak őrült agyszülemények mögött a modern korban is, melyek emberek millióit pusztították el, irtották ki előre eltervezett módon. Vajon így fog ez folytatódni örökre, vajon tényleg nincsen egy halovány remény sem arra, hogy ez a "sárkányfog-vetemény" végre abbahagyja a "testvérgyűlöletet"?! Higgyünk benne, hogy egyszer eljön ez az idő - jobbat úgysem tehetünk.

Szólj hozzá!

Címkék: vers klasszikus vörösmarty mihály romantika magyar irodalom az emberek


A bejegyzés trackback címe:

https://szepirodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr29740484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.