A nagy orosz irodalom első képviselője jóbarátjával, Puskinnal együtt az a Nyikolaj Vasziljevics Gogol, aki megteremtette azt az orosz prózát, melyet a század második felében Tolsztoj és Dosztojevszkij tett végleg világszínvonalúvá. A Holt lelkek Gogol főműve, melyet könnyed, mégis szép stílusban megírt novellái megjelenése után kezd el írni, ám sajnos befejezetlen marad.

A történet főszereplője Csicsikov, akinek egy nap kipattan a fejéből a bámulatos ötlet, hogyan kell munka nélkül meggazdagodni: "holt lelkeket", tehát már nem élő jobbágyokat kell vásárolni. Körbejárja az orosz földesurak birtokait, akik  - bár el sem tudják képzelni miért éri meg Csicskovnak halott embereket venni - hamar ráállnak a dologra. A csalónak így nemsokára már több száz hivatalos okirata lesz a nemlétező jobbágyokról, ez pedig elég a cári Oroszországban a boldoguláshoz.

Mikor a Holt lelkek első részét Gogol felolvasta barátainak, Puskin úgy nevetett, hogy még a könnyei is kicsordultak, ám azért hozzáfűzte: "Milyen szomorú is ez a mi Oroszországunk!" Gogol szatírái mélyén komoly kritika lapul meg, mellyel az egész cári rendszer és arisztokrácia romlottságát mutatja meg. S bár élete végén visszafordult az uralkodóhoz és a valláshoz, műveinek eszmeisége fennmaradt, utat nyitva az orosz irodalom legnagyobbjainak.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek. Európa, Budapest, 1977. 366 p.