1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly…

Thurzó GábornakÚjra és újra őket látom,a hold süt és egy rúd mered,s a rúd elé emberek fogvahúznak egy roppant szekeret.Vonják a növő éjszakávalnövekvő óriás kocsit,a testükön a por, az éhségés reszketésük osztozik.Viszik az utat és a tájat,a fázó krumpliföldeket,de…