Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek,Száz leányért nem cseréllek.      Megvídító orcácskádat, Csókra termett kerek szádat Ha a számhoz szoríthatom, Zsuzsiét nem…

Ember vagy! Előre sose látod, hogy a holnap ugyan mit ád;s az, kit te ma boldognak itélsz, mennyi időig az.A hirtelen elröpülő, kicsi légynek sincs ilygyorsan változó sora.Jánosy István fordítása Az i.e. 6. században élt görög epigrammaköltő leghíresebb költeménye a…

Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban - S ifjú nő, szemfödél alatt. Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy hidegen:…

Arany kápolnát láttam én,Hová senki se léphetett be,S jajgatva álltak kint sokan,Jajgatva, sírva, térdepelve.S láttam: egy kígyó tekeregA kapu fehér oszlopára,S csak kúszott följebb, egyre följebb,Az arany kárpitot lerántva,S végig a szent márványlaponTeljes undok hosszában…

Embertestvér, ki erre jársz a nyáron, a dombtetőn, barát vagy idegen, ne gúnyolódj e három jómadáron, kik itt lengünk a sárga zsinegen: bőrünket, nézd, a víz lemosta régen, nyelvünk megzöldült, mint a rézgaras, és így forgunk a korhadó kötélen, pökhendi táncban, mint a…

Bár volnék fürge hal,mely táncol és nyilall.Ülnél a horognál,engemet kifognál.Bár volnék fürge hal,mely táncol és nyilall.Bár volnék drága ló,kisasszonynak való.Vagy hintód, mely ölébenútravinne szépen.Bár volnék drága ló,kisasszonynak való.Bár volnék én…

ep-nek mutatkozz be. | ő a nagyapád. | látod? || begörcsölt a lábam. fájt. | az eső meg, hiábaömlött, sehogy se vitte le a két verebet a csatornába.|csak forgatta a rácson.||utoljárazánkán néztem a csillagokat. | még az úttörőtáborban. | el is felejtettem. || merthamarosan…

Forgott a nyárfavatta, nem volt kitáblázva az égető,aztán feltűnt a műút végén a csavart kéményű pléhtető,és tudtam, hogy az az, valaki mobilozott az udvaron,a kapu tárva-nyitva állt, köszöntem, gondoltam, úgy hagyom,megállított egy férfi, kérdeztem, hogy jutok az…

Szivemet a puskatus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte. És most mégis, indulj föl, erőm, Indulj föl megintlen a Földről! Hajnal van-e, vagy pokol éjfél? Mindegy, indulj csak vakmerőn, Mint régen-régen cselekedted. Ékes…

     Estve jött a parancsolat Viola-szín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán.      Éppen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában:…

Világosítsd föl gyermeked: a haramiák emberek; a boszorkák - kofák, kasok. (Csahos kutyák nem farkasok!)   Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,   de mind-mind pénzre vált reményt;   ki szenet árul, ki szerelmet,   ki pedig ilyen költeményt. És vígasztald meg, ha…

Feketéllőn, hóban, homálybana pince fénylő ablakában    faruk kerek,öt kicsi, térden leskelődve,nézi, hogy készit a Pék szőke,    nagy kenyeret.Látják, hogy fehér karja éppenszakít egyet a szürke pépen    s láng-lukba tol.Hallják, hogy sül a jó…

Füstöl a víz, lóg a káka kókkadón a pusztaságba. Dunnába bútt fönn a magas. Sűrű csönd ropog a havas       mezőben. Kövér homály, zsíros, csendes; lapos lapály, kerek, rendes. Csak egy ladik, mely hallhatón kotyog még a kásás tavon…

Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este kigyultak a város lámpái alatta, nem látta őket sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál s ha berregést hallott, találgatta: autó? vagy repülőgép? vagy motor a síma Dunán?…

Gyermekkoromban felköték A színben egy nagy tökharangot, Amely ugyan nem ada hangot, De máskép vígan működék; Megvolt a súlya, lódulása, Kötelét hogy jól visszarántsa S vele a kis harangozót; - Szóval: csinált kommóciót. "No, mondám, majd ha nagy leszek, Valódi harangot…

Az Isten és ördög két jó hivatalnok. Mennyivel vadabb lett és gazabb a világ, mióta az Ember, e gyenge akarnok, viszi mindkettőnek ürült hivatalát! Mint a gyermek, épít és rombol is egyben. Épít, hogy legyen mit rombolni. Felhőket karmol házaival; majd fölibük szökken és nagy…

Ha nem szorítsz úgy kebeledre, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok!Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyedő árnyadnak fecseghetsz, ha gyötör a…

A mélyben néma, hallgató világok,üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,de nem felelhet senki rá a távol,a háborúba ájult Szerbiábóls te messze vagy. Hangod befonja álmom,s szivemben nappal ujra megtalálom,hát hallgatok, míg zsong körém felállvánsok hűvös érintésü büszke…

Anyámnak fáj a feje,nem iszik feketét —Anyámnak fáj a feje,nem szed be porokat:szótlanabb sápadtsággalfeji meg tehenét,szótlanabb sápadtsággalsöpröget, mosogat.Anyámra durván szólnakjöttment idegenek?Anyám az ijedtségtőldadog és bereked.Sötét kendőjét…

Magamban bíztam eleitől fogva -ha semmije sincs, nem is kerül sokbaez az embernek. Semmiképp se többe,mint az állatnak, mely elhull örökre.Ha féltem is, a helyemet megálltam -születtem, elvegyültem és kiváltam.Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,ki ingyen adott, azt szerettem…

Talán eltűnök hirtelen,akár az erdőben a vadnyom.Elpazaroltam mindenem,amiről számot kéne adnom.Már bimbós gyermek-testemetszem-maró füstön száritottam.Bánat szedi szét eszemet,ha megtudom, mire jutottam.Korán vájta belém fogáta vágy, mely idegenbe tévedt.Most rezge megbánás…

Sandítva száll RómáraFecske-raj-követséggel,Vigyorog vígan széjjelNyárdélutáni Hold.Nagy kékség és pirosságMost újból-újból hozzákRégből azt, ami volt.Szent mezők pára-fátylat,Hegyek álom-színt váltnak,Diadalok s romok,Nap s Hold közé beszőve,Hanyattan az IdőbeRóma…

I. Dombon égek, csorgó nyár füröszt. Csöpp kert ringat búzamezők közt. Nézek egy kis törpe házat, azt, amit rakott a szomszéd paraszt csirkéinek. Vályog a fala, de piros cserép a taraja. Drága kincs az idő s oly kevés! Jer,…

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. - Álmomban - mondta - ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. - Lepke - mesélte - igen lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi... És felébredtem... És most…

1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly…