A modern dráma egyik legnagyobb mestere a Római Birodalom bukásához kalauzol el egy sajátos nézőpontból. Az utolsó római császár, Romulus Augustus valóságban még gyermek volt, mikor Odoaker megfosztotta trónjától, ám a szokással ellentétben nem ölte meg, hanem egy villát bocsátott a rendelkezésére.

Dürrenmatt szatirikus tragikomédiájának ez jelenti az alapját. Romulus itt érett férfi, aki tudja: visszafordíthatatlanul ütött birodalmának utolsó órája. Nem is foglalkozik szinte semmi mással campaniai villájában, csak egyetlen hobbijával, a tyúktenyésztéssel. Nem érdeklik a csatavesztések, az üres államkincstár (bevételszerzés céljából a római császárok mellszobrait adja el potom pénzért egy műkereskedőnek...), csak az, hogy a baromfiudvar hány tojást termelt. Juliával, a császárnével folytatott párbeszéde világítja meg gondolkodásmódját közvetlenül a germán bevonulás előtt:

ROMULUS
Ez az. Politikai belátásom a semmittevés.

JULIA
Ehhez nem kell császárnak lenni.

ROMULUS
Semmittevésem éppen ettől kapott értelmet. Magánemberként henyélni: teljesen hatástalan.

JULIA
Császárként henyélni: az államot veszélyezteti.

ROMULUS
Na látod.

JULIA
Mit akarsz ezzel mondani?

ROMULUS
Megfejtetted lustálkodásom mélyebb értelmét.

JULIA
De hiszen ez lehetetlen; csak nem akarod azt mondani, hogy kétségbe vonod az állam szükségességét?

ROMULUS
Nem vonom kétségbe az állam szükségességét, de igenis kétségbe vonom a mi államunk szükségességét. Mert világbirodalommá vált, és ezzel nyíltan intézményesítette a gyilkosságot, fosztogatást, sarcolást és erőszakot más népek kontójára. És akkor jöttem én.

JULIA
Végképp nem értem; ha ez a véleményed a római világbirodalomról, akkor miért éppen császár lettél?

ROMULUS
A római világbirodalom már évszázadok óta csak azért maradhatott fenn, mert császára van. Nem volt tehát más választásom, mint császárrá lenni, hogy likvidálhassam a birodalmat.

Dürrenmatt drámája a történelem szatírája: kigúnyolása a nagy történelmi korszakváltásoknak, az uralkodók egyéni hóbortjainak, és egyáltalán magának a történelemszemléletnek, mely könnyen mond ítéletet a múltról, és annak eseményeiről.

Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus. Interpopulart, Budapest, 1995. 86 p.