Az első világháborúról szóló művek sorában kiemelkedő helyet foglal el Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című műve. A franciás vezetéknevet az író Hitler hatalomra jutása után vette fel, aki műveit nemzetellenesnek minősítette, és nyilvánosan elégettette.

Remarque személyesen is részt vett a "nagy háborúban", így a könyv teljesen személyes ihletésű. Ő is, csakúgy, mint a főhős Paul Baumer az iskolapadból került a frontra. Osztálytársaival a gyerekkor után rögtön a borzalmat ismerik meg - a gondtalan élet után a könyörtelen halált, melynek árnyékában is próbálják megőrizni emberségüket.

Ez a könyv nem vád és nem vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított - elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték. E gondolatokkal nyitja könyvét Remarque, de talán a következő rövid részlet világítja meg legjobban a szerző háborús gondolatvilágát:

Micsoda értelmetlenség mindaz, amit valaha írtak, cselekedtek, gondoltak az emberek, ha ilyesmi lehetséges. Hazugság és hiábavalóság minden, ha évezredek kultúrája még azt sem tudta megakadályozni, hogy a vérnek ezt az áradatát kiontsák, hogy a kínoknak száz- meg százezer ilyen börtöne legyen a világon. Csak a kórház mutatja meg igazán, hogy mi a háború.

Fiatal vagyok, húszesztendős; de az életből nem ismerek semmi mást, csak a kétségbeesést, a halált, a félelmet s a legesztelenebb felületességek összekapcsolódását a szenvedés örvényével. Látom, hogy népeket hajszolnak egymás ellen, s a népek hallgatva, tudatlanul, ostobán, engedelmesen, ártatlanul megölik egymást. Látom, hogy a világ legokosabb agyvelői fegyvereket és frázisokat találnak ki, hogy mindezt még rafináltabbá és tartósabbá tehessék. S velem együtt látja ezt minden korombeli ember itt és odaát, az egész világon, velem együtt éli át az én nemzedékem. Mit csinálnak majd az apáink, ha egyszer fölállunk, eléjük lépünk, és számadást követelünk?

Mit várnak tőlünk, ha majd eljön egy olyan idő, amikor nem lesz háború? Esztendőkön át az ölés volt a foglalkozásunk - ez volt az első hivatásunk az életben. Az életről való tudásunk a halálra szorítkozik. Mi történhetik még ezután? És mi lehet belőlünk?

Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991. 221 p.