Az embernek néha kedve támad egy olyan regényhez, melyben nem kell az ugráló narrációra és idősíkokra figyelnie, ahol a szép lassan pergő történetbe bele lehet helyezkedni, és szépen, nyugodtan végig lehet olvasni. Így került a kezembe Balzac Eugénie Grandet-ja, amely ezt az elvárásomat maximálisan teljesítette.

Adott a francia kisváros, a gazdag, de annál fösvényebb családapa, a mélyen vallásos anya, és Eugénie, az ártatlan lány, akinek kegyeiért (és vagyonáért) minden épkézláb fiatalember és annak családja verseng. Majd feltűnik a színen a ragyogó ifjú, a balsorsú unokatestvér, aki elhozza Eugénie életébe a változást, az addig nem ismert érzéseket. A lány csöndes kiegyensúlyozott élete változás előtt áll...

Mielőtt a könyvről azonban végképp egy romantikus lányregény jutna eszünkbe, emlékezzünk arra, hogy Balzac a realizmus egyik legnagyobb képviselője volt, így a történet csak egyfajtaképpen végződhet: ahogy az akkori Franciaországban az ilyen történetek végződni szoktak. A pénz, a hatalomvágy és a kapzsiság fontosabbak, mint a szerelmes ígéretek. Eugénie balszerencséje, hogy ő ezeket elutasította, ezért sorsa nem lehetett más, mint a (csaknem) teljes magány.

Honoré de Balzac: Eugénie Grandet. Európa, Budapest, 1977. 203 p.