Spiró György valami egészen különlegeset alkotott ezzel a nagyregényével - a Fogság egyrészt egy kivételesen olvasmányos, néha szórakoztató, letehetetlen regény; másrészt viszont enciklopédiája és örök tükre az emberiségnek: annak szeretetének, vágyainak, ostobaságának és rosszindulatának.
Uri, a rövidlátó zsidó fiút unalmas és jövőkép nélküli életéből mozdítja ki apja, aki Jeruzsálembe küldi. Sorozatos véletlenek és félreértések után Uri jelen lesz az 1. század történelmének fontos eseményeinél, miközben bejárja az ókorban ismert világ nagy részét Júdeától Alexandriáig. Uri kezdeti naivitása és csodálkozása az események előrehaladtával tapasztalattá alakul; s mikor Rómába visszatér már tudja, hogy az emberek nem változnak, és csak magára számíthat - magányosan és elfeledve hal meg.
Spiró - ahogy az Ikszekben is - a cselekmény történetét visszahelyezi a múltba, de érezzük: itt nem történelmi regényt olvasunk. A Fogság mondanivalója örök érvényű és éppen ezért bizton kijelenthető, hogy ezt a nagyregényt száz év múlva is a magyar irodalom remekművei között fogják számon tartani.
Spiró György: Fogság. Budapest, Magvető, 2005. 770 p.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Lacapc 2011.06.28. 15:44:50
Medvelászló 2011.07.13. 23:18:53
Lacapc 2011.07.22. 09:24:22