Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
  Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
  de mind-mind pénzre vált reményt;
  ki szenet árul, ki szerelmet,
  ki pedig ilyen költeményt.

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
  mivelhogy rend kell a világba,
  a rend pedig arravaló,
  hogy ne legyen a gyerek hiába
  s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg -
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
  Nézz a furfangos csecsemőre:
  bömböl, hogy szánassa magát,
  de míg mosolyog az emlőre,
  növeszti körmét és fogát.

Döbbenetes erejű költemények lelhetőek fel József Attila talán kevéssé közismert versei között is: a Világosítsd föl három versszaka egy nagyon borús világ képét vetíti elénk, melyben még az ártatlan csecsemők sírása is egy előre kitervelt cselekménnyé válik. S mindemellett már csak néhány év kell, és a világ valóban elkezdheti "dünnyögni az új mesét": a fasizmus és a kommunizmus együtt borítja lángba és dönti végső pusztulásba az öreg kontinenst...