Placet experiri

"Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék." (Márai) Nem vagyok se nem irodalmár, se nem irodalommal foglalkozó diák vagy hallgató. Pusztán szeretek olvasni, ennyi az egész. Még csak a töredékét olvastam annak, amit szeretnék. Mit szeretnék? Elindulni a klasszikusoktól, és megérkezni a kortársakhoz, aztán kicsit vissza a klasszikusokhoz, aztán újra vissza... Hogy is mondta Hans Castorp? Placet experiri - a kísérletezés öröm.

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.05.20. 00:47 marlow

József Attila: Eszmélet

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy' szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

József Attila talán legtöbbet elemzett verse az Eszmélet - tizenkét, egymáshoz lazán kötődő nyolcsoros verszak, mindegyik megfejthetetlen a maga önállóságában. Számomra az Eszmélet képekből áll: egy, az élettől megkeseredett és elgyötört ember lelkének titkos vallomásai ezek. Olyan szürrealista látomások, melyek Dalí vagy Magritte vásznán kelhetnének életre - ha egyáltalán lehetséges volna őket lefesteni.

Azt gondolom, hogy nem kell az Eszmélet minden sorát kivesézni, szételemezni és rájönni, hogy József Attila mire gondolhatott. Első olvasásra még mindenkinek érthetetlen, aztán egyszer csak jelenteni kezd valamit - mindenkinek valami mást. Mindenkinek meglesz a verszak, mely számára a legtöbbet jelenti, mely hirtelen eszébe jut majd életének egy-egy különleges pillanatában. S amikor az évek múltán újra és újra elolvassa, mindig más lesz az, ami a szívéhez legközelebb áll.  

7 komment

Címkék: vers klasszikus modern józsef attila magyar irodalom eszmélet


A bejegyzés trackback címe:

https://szepirodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr26477876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fruschka · http://kaleid.blog.hu/ 2008.05.20. 19:49:24

Én még nem ismertem, de tényleg nagyon jó... Engem talán az első és a negyedik strófa fogott meg igazán...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.05.20. 23:47:26

Jaj, kedves Marlow, hogy ez nem logikus? Bizony, hogy az! Túlontúl logikus! És ezt egy huszonnyolc éves ember írja (J. A. 1933-34 telén írta az Eszméletet)!

Nézd csak:

(Az Isten itt állt a hátam mögött...)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

(1937. okt.)

és

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

(A talán eltűnük hirtelen c. versben)

Ha ez nem "sorstragédia" akkor mi az?

“Szókratészen szemlélhetjük a görög szellem tragédiáját. Ő a legnemesebb ember, morálisan feddhetetlen; de tudatossá tette egy érzékfeletti világ elvét, a tiszta gondolat szabadságának elvét, amely abszolút jogosult, teljességgel önmagábanvaló, s a bensőségnek ez az elve a maga választási szabadságával az athéni állam pusztulását jelentette. Így sorsa a legfőbb tragédiáé. Halála a legnagyobb jogtalanságnak tűnhetik, hiszen tökéletesen teljesítette kötelességeit a haza iránt és egy belső világot tárt fel népének. Másfelől az athéni népnek is teljesen igaza volt, amikor az a mélyebb tudata volt, hogy a törvény e bensősége gyengítette az állam tekintélyét és aláásta az athéni államot. (…) Mind a két félnek igaza volt. Szókratész tehát nem ártatlanul halt meg; ez nem volna tragikus, hanem megható csupán. Az ő sorsa azonban tragikus az igazi értelemben.” (Hegel, G. W. F.: Előadások a világtörténet filozófiájáról. Akadémiai K., Bp., 1979. 506. - 507. p.)

J. A. sorsa ugyanilyen értelemben "sorstragédia": olyan mélységeket/magasságokat nyit és jár meg, amihez nem lehet társa senki (és, tudjuk:

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

A Nagyon fáj című versben)).


Meg vagyok rázva...

ü
bbjnick:-)

marlow · http://szepirodalom.blog.hu 2008.05.21. 23:48:25

Hm, bbjnick, nem egészen érzem az ellentmondást az kommented és az írásom közt... Lehet, hogy nincs is?:)

Egyáltalán nem gondolom a versről, hogy nem "logikus", csak azt, hogy a verszakok nem egymásból, egymás után következnek, mint egy hagyományos költeményben, hanem egymás mellett, egyenrangúan állnak: József Attila lelkének tizenkét rezdüléseként.

Az a Hegel idézet pedig valóban kiválóan passzol József Attilához, még sosem hallottam: valóban korának meg nem értett Szókratésze volt.

A versek/versrészletek is nagyon jók, köszönöm, hogy ilyen sokat teszel az oldal színvonalának emelkedéséért..:-))

marlow

Lacapc 2010.10.22. 15:22:44

Hello Marlow!
Gratulálok a tartalmilag színvonalas és esztétikus bloghoz.
Először József Attilához írnék: "Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség barlangja szívem" és a másik: "s hogy nem tudok mást, mint szeretni". Ki tudja feloldani ezt a (látszólagos) ellentmondást?

marlow · http://szepirodalom.blog.hu 2010.10.24. 20:17:06

Lacapc,

örülök, hogy megtaláltál, és még jobban, hogy tetszenek a bejegyzések.
József Attila nekem is, mint annyiunknak, nagyon közel áll a szívemhez. Ám az a teljesség, melyet költészete ad, s melyet mi élvezhetünk - ez neki mennyi és mennyi szenvedésébe és fájdalmába került, jobb nem is belegondolni.
Ő szeretve gyűlöl és gyűlölve szeret, mindegyiket egyszerre és teljes lelkével.

üdv, marlow

Lacapc 2010.10.26. 11:42:44

Hello!
Számomra József Attila nem gyűlölve szeretett és szeretve gyűlölt, mint egy mai túlburjánzott megasztár produkció. Ő mindig higgadtan mondta ki a véleményét. Ami óriási mélységeket járt meg.
Szerintem József Attila próféta volt. A magyarságé mindenképpen, de szerintem európai. Ki tudott ilyet 1937-ben leírni: "Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra." vagy "Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;" a II. vh-ban az egész emberi civilizáció megroppant, szövete meghasadt, és pokol bugyrai nyíltak meg.
süti beállítások módosítása