Forgódva forgószélben sebesen,
nem hallgat a sólyom solymászra sem.
A centrum gyönge: minden szétröpül,
a világ csupa zűr, kivül, belül.

Vérszutykos ár csatangol s mindenütt
megfúl az ártatlanság ünnepe.
A jóknak nincs hite, a gonoszok
intenzitása véres szenvedély.

A kinyilatkoztatás már közel,
már közelít az új Eljövetel,
a Második! S míg elröppen a szó,
hatalmas képpel a Spiritus Mundi
szemem zaklatja: sivataghomokban
oroszlántestű emberfejű lény
les rám, a szeme gyilkos, mint a nap.
Lassún mozdítja combjait, körötte
rívó madarak árnya tántorog.

Sötétség újra. De én már tudom,
hogy húsz évszázad érzéketlen álma
szörnyet fogan s az bölcsőt követel.
Hát nem dúvad, ki időt szimatolva
születni cammog Betlehem felé?

(Nagy László fordítása)

Az első világháború csaknem az összes jelentős gondolkodóra és íróra erős hatást gyakorolt: szétrombolta a régi világot, s helyette beköszöntött egy új, mely szinte csak szenvedést és gyötrelmet hozott. Yeats is közéjük tartozott: meggyőződése volt, hogy a nyugati kultúra 2000 éves ciklusának a végéhez közeledik. A romokban álló kontinens és az orosz forradalom inspirálta ezt a költői látomást.

A szörny, melyet kétezer év alatt megteremtett a nyugati civilizáció, elindul Betlehem felé, hogy egy új korszakot nyisson. Krisztus szülővárosa Yeats képzeletében egy újabb ciklus szülőhelye lesz, mely megérdemelt pusztulásba sodorja világunkat. Vajon ha Yeats élne még, mit mondana, odaért-e már...?