A bolgár kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb, magyarul is megjelent műve Teodora Dimova regénye, Az anyák. A könyv megírására a szerzőt az késztette, hogy megpróbálja megérteni az egyre erőszakosabb, agresszívabb fiatalságot, mely probléma a bolgár társadalomban (is) egyre komolyabb gondot jelent.
Dimova végkövetkeztetésében az okokat saját generációjában találja meg: a szülők azok, akik egyedül hagyják gyermekeiket ebben a társadalomban, amelyben amúgy is mindenki magányos, elzárkózott. A társas kapcsolatok, a közösségi élet és a szeretet hiánya megoldhatatlan feladat elé állítja a fiatal generációt - ennek köszönhető növekvő agresszivitásuk is.
A könyv hét megrázó története erre példa, a gyerekek szenvedő alanyai szüleik életének. Dimova szavait idézve: „Magukra hagytuk gyermekeinket, elfelejtettünk foglalkozni velük, nem adtunk nekik szeretetet. Sebezhetővé váltak, saját elkeseredettségünknek szolgáltattuk ki őket, nem tanítottuk meg nekik az örömöt, a jóságot, a nevetést, az az igazság, hogy nem tápláltuk őket szabadsággal. Mi tettük őket ilyenné.”
Teodora Dimova: Az anyák. Napkút Kiadó, Budapest, 2010. 170 p.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.