Letisztítom és helyére teszem
A vázát, amely asztalunkon állott.
Szereztem belé újra pár virágot:
Fogadd el őket szívesen, szívem.
Hálám ragyog a szirmukon, hiszen
Azt a levegő-tiszta, észrevétlen
Nagy boldogságot adtad egykor nékem,
Amit nem adhat többé senki sem.
S ha más virágát jobban kedveled,
S ha küldenek valóban szebbeket,
Vagy hogyha vázád végleg összetörne,
Én hordom őket akkor is, ne félj,
Oly neszetlen, ahogy leszáll az éj,
S oly hasztalan, akár a temetőbe.
Székely János erdélyi író, költő egyik gyönyörű szonettje ez a Válás után című csokorból. Ebben a gyűjteményben néhány olyan költemény olvasható, mely egy érzelmekkel teli kapcsolat végéről szól, melyben az egyik fél még mindig sóvárog a másik után, és együtt töltött idejük legszebb pillanatait idézi fel.
Székely János: Semmi - soha. Kriterion, Bukarest, 1999. 493 p.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.