Ha azt mondjuk, hogy a Bűn és bűnhődés a legismertebb, A Karamazov testvérek (még befejezetlenül is) a legmonumentálisabb, A félkegyelmű pedig a legérzelmesebb műve Dosztojevszkijnek, akkor az Ördögökre azt mondhatjuk: ez a legösszetettebb, legsokoldalúbb. Alapja egy nagy port kavart anarchista gyilkosság, melyet az író felhasznál ezen eszmék bemutatására, rámutatván értelmetlenségükre és céltalanságukra.

A forradalmár csoport minden tagja elvakultan és lázasan hisz abban a világnézetben amit képvisel, a végletekig kitartva elméleteik mellett. Verhovenszkij, Sztyepan Trofimovics, Kirillov és Satov mind megszállottak, mégis van valaki, aki a regény kulcsszereplőjévé emelkedik: ő Nyikolaj Sztavrogin. Valamilyen szinten mindenhez köze van, és mindenkire hatással bír, sötét múlt és számos bűn nyomja a lelkét - talán a mű legfelejthetetlenebb jelenete, mikor bevallja, hogy megerőszakolt egy fiatal lányt, majd végignézte, ahogy öngyilkosságba menekül. Ő a nihilizmus megtestesítője: minden érzelemtől és empátiától mentes - ám a könyv végén összetörik elkövetett bűneinek súlya alatt.

Dosztojevszkij az Ördögökkel is olyan regényt alkotott, mely messze előremutat a huszadik századba: a sátánian gonosz karakterek, akik a maguk vélt igazát, világlátását tűzön-vízen keresztül érvényesítik, méltó előfutárai a modern kor diktátorainak. Nem véletlen, hogy a híres brit történész, Paul Johnson nemes egyszerűséggel ezt a címet adta A modern kor című könyvében a Sztálin és Hitler hatalomra jutását bemutató fejezetnek: Ördögök.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök. Jelenkor, Pécs, 2005. 729 p.