Placet experiri

"Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék." (Márai) Nem vagyok se nem irodalmár, se nem irodalommal foglalkozó diák vagy hallgató. Pusztán szeretek olvasni, ennyi az egész. Még csak a töredékét olvastam annak, amit szeretnék. Mit szeretnék? Elindulni a klasszikusoktól, és megérkezni a kortársakhoz, aztán kicsit vissza a klasszikusokhoz, aztán újra vissza... Hogy is mondta Hans Castorp? Placet experiri - a kísérletezés öröm.

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.05.22. 02:37 marlow

Petőfi Sándor: Szeget szeggel

Jaj, a hátam, jaj a hátam
Odavan!
Szomszéd bácsi kiporozta
Csúfosan.
Átkozott a görcsös fütykös
Somnyele!
Mellyel engem oly pogányúl
Csépele.

Mért is tart hát kertet s benne
Körtefát?
És az isten rá gyümölcsöt
Minek ád?
Csábitólag kandikált a
Körte rám;
Csábjait ki már sehogysem
Állhatám.

Átugortam a palánkon -
Átesém!
Hogy megingott bele májam
És vesém.
S nem elég ez; szomszéd bácsi
Rajtakap,
S akkor jött még a valódi
Haddelhadd.

Én teremtőm! mért is értem
E napot?
Megrakott, hogy minden csontom
Ropogott.
Nesze, monda, nesze másik,
Harmadik!
És a mindentudó tudja,
Hányadik.

Jelen volt a holdvilág a
Lakzinál;
Búsan nézte: szomszéd bácsi
Mit csinál.
Fellegekből vett magára
Gyászmezet,
És megosztva szenvedésem
Könnyezett.

Ő, csak ő nem könyörűle
Egyedűl;
Három a tánc! monda, s egyre
Hegedűlt, -
Hegedűlt a bottal hátam
Közepén,
Keservesen, siralmasan
Jártam én.

...De'szen jól van! kiheverem
Én e bajt.
S visszakapja még a kölcsönt,
Vissza majd.
Tudjuk, hányat vert az óra,
Tudjuk ám!
Ön is rak a tüzre rosz fát,
Bácsikám.

Ablakunkhoz estenként mért
Sompolyog?
Vettem észre, hányadán van
A dolog.
Más szemében ő a szálkát
Megleli,
S az övében a gerendát
Feledi.

A deákné vászonánál
Ő se' jobb:
Engem dönget a lopásért
S szinte lop;
Lopni jár ő, csókot lopni
Nénihez,
Míg anyánk a bibliában
Levelez.

Tegye lábát ablakunkhoz
Ezután:
Fogadom, nem nézek által
A szitán.
Megugratni vagy anyánkat
Hívom át,
Vagy leöntöm dézsa vízzel
A nyakát!

Kapcsolódván az előző bejegyzéshez: Petőfi Sándornak is van egy Szeget szeggel című műve! Korai versei közül való, népi életkép egy körtelopáson kapott, és jól elporolt fiúról, akinek a képében akár az ekkor mindössze húszéves Petőfire is ismerhetünk. Hat verszakig tart magának a rosszul sikerült gyümölcscsenés történetének elmesélése, az utolsó négyben pedig jön a fogadkozás a bosszúról. S mégha nem is háromszor akarja visszaadni az ütéseket, mintha Ludas Matyi fogadkozását hallanánk Döbrögi uram ellen - bár itt az ifjú egy dézsa vízzel is megelégedne a könyörtelen szomszéd úr nyakába kárpótlásul...

1 komment

Címkék: vers klasszikus romantika petőfi sándor népi magyar irodalom szeget szeggel


A bejegyzés trackback címe:

https://szepirodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr72481580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fruschka · http://kaleid.blog.hu/ 2008.05.25. 18:29:55

Szia Marlow!
Nem tudom, ismered-e az alábbi Petőfi-verset... Bár igen rövid, mégis talán a legkedvesebb költeményem Petőfitől:

"A bánat? Egy nagy óceán

A bánat? Egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán
mire fölhozom, össze is töröm."

süti beállítások módosítása