Gyermekkoromban felköték
A színben egy nagy tökharangot,
Amely ugyan nem ada hangot,
De máskép vígan működék;
Megvolt a súlya, lódulása,
Kötelét hogy jól visszarántsa
S vele a kis harangozót; -
Szóval: csinált kommóciót.

"No, mondám, majd ha nagy leszek,
Valódi harangot veszek
És azt egész nap kongatom
Saját kényemre, szabadon."
Így kongatom most untalan
E verseket - bár hangtalan.

Arany János kései verséhez egy gyermekkori élményből merít ihletet - a tökharanggal való játék, melynek ugyan mások szemében lehet, hogy nincs sok értelme, de a költőt megnyugtatja. Ugyanígy verselget most az Őszikékben is - kizárólag saját örömére.

Ehhez kapcsolódik a vers címében található idézet is, mely Horatiustól való: „Naturam furcâ expellas tamen usque recurret.”, azaz „A természet, ámbár időre, órára / Elkergettethetik, megtér nemsokára”.