Letisztítom és helyére teszem
  A vázát, amely asztalunkon állott.
  Szereztem belé újra pár virágot:
  Fogadd el őket szívesen, szívem.

  Hálám ragyog a szirmukon, hiszen
  Azt a levegő-tiszta, észrevétlen
  Nagy boldogságot adtad egykor nékem,
  Amit nem adhat többé senki sem.

  S ha más virágát jobban kedveled,
  S ha küldenek valóban szebbeket,
  Vagy hogyha vázád végleg összetörne,

  Én hordom őket akkor is, ne félj,
  Oly neszetlen, ahogy leszáll az éj,
  S oly hasztalan, akár a temetőbe.

Székely János erdélyi író, költő egyik gyönyörű szonettje ez a Válás után című csokorból. Ebben a gyűjteményben néhány olyan költemény olvasható, mely egy érzelmekkel teli kapcsolat végéről szól, melyben az egyik fél még mindig sóvárog a másik után, és együtt töltött idejük legszebb pillanatait idézi fel.

Székely János: Semmi - soha. Kriterion, Bukarest, 1999. 493 p.