A második világháború utáni határontúli magyar irodalom alapműve Sütő András könyve, az Anyám könnyű álmot ígér. Ha szigorúan megvizsgáljuk, akkor a történet valós ideje csak néhány hónapot tesz ki - ennyi időt tölt el szülőfalujában, Pusztakamaráson az író, Bukarestből hazalátogatván. Ám Sütő ezalatt az idő alatt egy falu élete és fél év eseményei helyett az egész romániai magyar társadalmat mutatja be a világháború utáni két évtizedben.

A regény egymáshoz lazán kötődő történetek sokaságából áll. Néhány forrása írásos: családi és hivatalos feljegyzések kerülnek elő a közeli és távoli múltból. Ám a legtöbb visszaemlékezés maguktól a pusztakamarási emberektől származik: ők mesélik el miket éltek át, miken mentek keresztül egy kis erdélyi faluban a történelem fordulatai során. Sokuknak földjük, házuk, vagyonuk, egész életük munkája ment tönkre egy pillanat alatt; számos családtagukat kísérték már utolsó útjára és mégis: élnek és dolgoznak, mert nem tehetnek mást, mint hogy elfogadják sorsukat. Ezt mondja utolsó napjai egyikén az író nagyapja is Jónás történetére utalva: "ne rugdalózz a sorsod ellen, fiam".

Sütő András szociográfiailag is komoly munkát vitt véghez ezzel a művével - mégsem felejtette el egy pillanatra sem azt, hogy amit ír, az a legmagasabb nívójú szépirodalom. Gyönyörűen festi meg a Mezőséget: tájait, élőlényeit és az ott élő emberek mindennapjait. Szívhez szóló, felejthetetlen könyv az Anyám könnyű álmot ígér, a magyar irodalom legszebb műveinek egyike.

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1978. 226 p.