Mészöly eme rövid stílusbravúrja a második világháború utáni időkben játszódik a somogyi dombok között. "Néhány jelentéktelen körülmény részletes ismertetése" - olvasható az alcímben, melyből egyértelmű, hogy az író valami különlegessel, valami különlegesen nehézzel próbálkozik. Voltaképpen nem tesz mást, mint leír egy mozdonyra váró vonatvagont, és annak utasait.

Mindannyiuknak külön története van, s mivel 1946 nyarán a közlekedés még nem éppen ideális, csaknem fél napot töltenek el T. állomáson. Így nem csoda, ha a narrátor-írónak van ideje arra, hogy minden útitársát megfigyelje és leírja, és hasonlóságokat és emlékeket idézzen elő a múltból: képeket egy régi mulatságról vagy a frontról. Az üvegszemét törölgető vak, a Magas és Alacsony kettőse, a gyermekét különleges gonddal óvó Borbála, a töltényekkel szűkösen ellátott vadkilövő és persze Cseprikálovics Borbála alakja hétköznapi lenne, ha Mészöly nem ruházná fel őket valami mitikus különlegességgel. A falusi emberek egyszerűsége és a háború sújtotta ország képe együtt teremti meg a mindennaposnak tűnő utazás nem mindennaposnak tűnő élményét.  

S még arra is van gondja Mészölynek, hogy az utolsó oldalak egyikén, csak úgy mellékesen közölje narrátora: ő, és a vonat csaknem összes utasa halott. Ugyanis nem sokkal a hajnali indulás után a szerelvény összeütközik egy szembejövő vonattal, és darabokra szakad. Így az állomáson eltöltött este az utasok életének utolsó estéjévé válik - az ily módon félbeszakadt tervek és sorsok így még érdekesebbé, de egyben megfoghatatlanná válnak, és örökre a vonat roncsai közt temetődnek el.

Mészöly Miklós: Bolond utazás. In: Mészöly Miklós: Bolond utazás. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2004. 166 p.