Mikszáth Kálmán utolsó befejezett regénye A fekete város, melyben egy, Jókai által már "megénekelt" felvidéki szász város, Lőcse történetének egyik különös epizódja elevenedik meg. Görgey Pál, Szepes vármegye alispánja ugyanis egy vadászat közben hirtelen haragjában lelövi a lőcsei bírót; erre a városi tanács elhatározza, hogy Lőcsén egészen addig kötelező a gyász, amíg meg nem bosszulják a bíró halálát.

Természetesen Mikszáthnak ez a kis anekdota csak a történet keretét adja, melybe aztán sokminden belefér: a 17.-18. század fordulójának élete; a megyei nemesek és a városi polgárok vetélkedése; intrikák és szerelmek; titkos találkák, pestisjárvány és török hárem - no meg a háttérben a Rákóczi szabadságharc és előzményei. A maga megszokott iróniáját és cinizmusát az író ebből a regényéből sem hagyja ki - a mikszáthi stílus eme kései műben is tündöklően ragyog.

Az egyik kortárs kritikusa így jellemezte a regény előadását: "... csacsogó kis patak, amely nagyokat kanyarodik, néha egészen a föld alá enyészik, csak száraz medret hagyván maga után, megint kitör, szeszélyes fordulóin ezer mezei virágot kacéran tükröztet..." Aki hagyja, hogy ez a patak magával ragadja, annak élménnyel teli utazásban lesz része A fekete város olvasása közben.

Mikszáth Kálmán: A fekete város. Unikornis, Budapest, 1997. 403 p.