Útálom és arcába vágom:
– Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!

Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;

száz év, de már kétezer óta
hány szent vágy halt meg gaz szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha bukására döbben,

mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált – óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:

hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?

Szabó Lőrinc eme 1923-ban íródott költeménye valami hasonló érzéseket hoz felszínre, mint William Butler Yeatstől A Második Eljövetel. Az első világháború pusztítása után egész Európa elvesztette korábbi tündöklését és ragyogását, és művészek ezrei siratták a "boldog békeidőket".

Szabó Lőrinc verse nem siránkozás vagy jajgatás, hanem számonkérés. Számonkérése az eszmék álszentségének, a vezetők ígérgetéseinek, a "keresztény" jelző semmibe vételének. "A Megcsúfolt és Megfeszített" - mondja Krisztusra, akinek eszméit valóban számtalanszor elárulta a vérbe borult kontinens. De reménykedjünk és bízzunk abban, hogy a több mint fél évszázada tartó nyugalom hosszú távon is megmarad, és Európa elbírja "a Szeretetet és a Békét"...