A századforduló egyik legtekintélyesebb francia szerzője volt az 1921-ben Nobel-díjat kapott Anatole France. Már életében elismert sikeríró volt, emellett a társadalmi ügyekben való véleménynyilvánítástól sem zárkózott el - a Dreyfus-ügyben például határozottan kiállt Zola mellett. Számos ókori témájú művet írt, ezek közül a legismertebb a Thaisz című regénye. Thaisz történetét sokan feldolgozták: a gyönyörű örömlány a 4. században élt, a római fennhatóság alatt álló Egyiptomban, Alexandriában. Végül azonban megtért, és szentként halt meg.

France regényében azonban nem ő a főszereplő, hanem a sivatagban remeteként élő Paphnucius. Hall Thaisz bűnös cselekedeteiről és elhatározza, hogy megmutatja neki Isten jóságát és igazságosságát. Nagy meglepetésére Thaisz hallgat rá - bűnös életét hajlandó elcserélni a sivatagi magányra. Paphnucius azonban egyre inkább érzi, hogy nem tud ellenállni a gyönyörű lánynak, rabjává válik, és soha többé nem tudja folytatni eddigi életét. Amíg Thaisz a kezei között meghalva üdvösségre jut, addig ő maga már tudja, hogy paráznasága miatt örök kárhozat vár rá.   

France-ot a kortársak egy része túlságosan vallásosnak tartotta annak ellenére, hogy az egyház indexre tette a műveit. Ebben a regényben pontosan látszik miért volt ez a kettős megítélés: Thaisz alakjában megmutatta, hogy mindenki számára lehetséges a megváltás, ám egyúttal a legszentebb életmód sem biztosíték semmire, ha az ember ösztönei átveszik az irányítást, mint Paphnucius esetében. Érdemes France műveit olvasni: íróként és gondolkodóként egyaránt nagy hatással volt korának társadalmára.

Anatole France: Thaisz. Európa, Budapest, 1962. 195 p.