Az ókori irodalom legnagyobb hatású műve, az Odüsszeia, a világirodalom számos későbbi alkotóját megihlette. A magyar irodalomban Márai Sándor volt az, aki Béke Ithakában című regényében folytatta Odüsszeusz történetét, miután annyi év után hazaérkezett szülővárosába.
Három ember meséli el a regényt, három monológban, három különböző látásmódból: Pénelopé, Télemakhosz és Télegonosz. Mindhármuk életét meghatározta Odüsszeusz, a rá való várakozás. Nem tudtak kilépni a nagy férfi árnyékából, és amikor hazatér, akkor a pillanatnyi örömöt hamar felváltja a keserűség érzése. Odüsszeusz, az örök kalandor nem arra termett, hogy Ithaka szigetén nyugodtan élje le hátralévő napjait. Tisztelet és gyűlölet érzése egyszerre él hozzátartozóinak szívében, akik szépen ráébrednek, hogy a várakozás időszaka boldogabb volt, mint a hazatérésé...
Márai mesterien írja meg ezt a regényt, mely az Odüsszeusz történet happy endjét teljesen új megvilágításba helyezi. Az a béke, amire olyan hosszú ideig vártak Ithakában nem Odüsszeusz megérkeztével, hanem csak halálával jön el.
Márai Sándor: Béke Ithakában. Helikon, Budapest, 2008. 341 p.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.