A Feltámadás az utolsó Tolsztoj nagy műveinek sorában, már csaknem a huszadik században keletkezett. A történet főszereplői a kicsapongó úri életmódot folytató Nyehljudov herceg és az általa erkölcsi fertőbe taszított Katyusa Maszlova. A lányt ugyanis még fiatal korában elcsábította Nyehljudov, és eztán Katyusa élete a lehető legrosszabb irányt vette: prostituált lett Moszkvában. A herceg a bíróságon látja viszont a lányt, akit ártatlanul ítélnek el, és ekkor hirtelen megvilágosodik: ez az Oroszország milyen igazságtalan, itt minden rosszul működik, az egyház képmutató, a bűnösök ártatlanok, az ártatlanokat elítélők ily módon bűnösök, mindenki korrupt és a rendszer rabja. Ez a felismerés, no meg a Katyusa miatt felébredt bűntudata veszi rá életének gyökeres megváltoztatására.

Ám a regény, mely kezdetben még a két főszereplő viszonyán keresztül mutatja be a világot szép lassan átalakul egy, a fennálló rendszert talán már túl sötéten ábrázoló tényanyaggá. Tolsztoj számtalan szereplő sanyarú sorsát, vagy éppen értelmetlenül úrias életvitelét tárja szemünk elé sorozatban - csakhogy közben megfeledkezik főszereplőiről. A történet struktúrája szétesik, a befejezés összecsapott, a sok szereplő közül nincs alkalmunk egyiket sem igazán alaposan megismerni.

Dacára a néhány helyen kissé elnagyolt jellemábrázolásnak, azért Nyehljudov alakja mégis maradandó, és érvényes ma is. Olyan ember ő, aki belátja, hogy a rendszer rossz, és mindennek a tetejébe még tenni is próbál valamit ellene. Tulajdonképpen nem Katyusa, hanem maga miatt kíséri el az elítélteket Szibériába: azért, mert tudja, hogy ő maga csak így találhatja meg boldogságát. Elveti a megszokott kényelmes, ámde jelentéktelen életmódját; földjét felosztja a nincstelen parasztok között, majd a száműzöttekkel együtt utazik hónapokon keresztül. Segít másokon és közben magán is, hiszen lelki nyugamat és boldogságot nyer jó cselekedetei tudatában.

S bár Tolsztoj hajlamos egyvalamit csak egyféleképpen bemutatni, azért az leszögezhető, hogy a összességében nem téved a 19. századi Oroszország önkényének, hivatali rendszerének és igazságszolgáltatásának bemutatatásakor. Fényűző gazdagság és szörnyűséges nyomor él egymás mellett a cári világban - és ami még ennél is megrendítőbb, hogy ezt a rendet kevés kivételtől eltekintve mindkét fél megváltoztathatatlannak tekinti. S az már megint valami jellegzetesen orosz, hogy akkor sem lesz jobb a helyzet, amikor majd minden megváltozik...

Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Feltámadás. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978. 614 p.