Defoe a Robinsonnal vált elismert íróvá Angliában. Három évvel később írta meg a Moll Flanderst, mely szintén egy egyes szám első személyben elmesélt életrajz - csakhogy éppen egy magányos hajótörött életének az ellenkezője. Jól mutatja ezt a könyv teljes címe is:

A híres Moll Flanders örömei és viszontagságai

nevezetesen, hogy a Newgate-börtönben született, s gyermekkorát nem számítva, életének hatvan évéből tizenkét évig szajha volt, ötször ment férjhez (egy ízben tulajdon öccséhez), tizenkét évig tolvajnő volt, nyolc évig Virginiába deportált fegyenc, végezetül meggazdagodott, tisztességes életre adta magát, és bűnbánatban halt meg. Saját emlékiratai után.

Defoe tehát egy pikareszk regényben mutat be egy alsóbb osztályból származó nőt, aki a társadalom felsőbb szintjére szeretne jutni, és ezért bármire képes. Moll Flanders figurája rendkívül ambivalens, és a mű, mint morális tanmese kétféleképpen is értelmezhető. Egyrészt tekinthetünk úgy a főhősre, mint egy szerencsétlen sorsú nőre, aki csak azért cselekszik bűnös dolgokat, mert nincs más választása. Sokszor azonban a hozzá kedves és segítőkész embereket is becsapja. Ezért egy másik szempontból nem más, mint a keresztény társadalomba beilleszkedni nem tudó gonosztevő.

A Moll Flanders mindezek mellett egy remek korregény is, mely mindenestül bemutatja a korabeli angol társadalom erényeit és hibáit egyaránt. Egy olyan kort, melyről a történelemkönyvek rendszerint csak az uralkodók neveit, és a csaták színhelyeit tartják fontosnak megemlíteni - a Moll Flanders ezt a hiányt is segít pótolni. Ha nem is kiemelkedően jó, de érdekes regény.

Daniel Defoe: Moll Flanders. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983. 360 p.