Hermann Hesse ebben a regényében alkotja meg azt a karaktert, mely hasonlatos Mann Hans Castorpjához vagy éppen Gide Lafcadio Wluikijához. Emil Sinclair is a századforduló polgári családjából származik, a rend, a hagyomány, a konzervatív szemlélet levegőjében cseperedik fel. Ám mégis kilép ebből a rendezett világból, méghozzá osztálytársa, Max Demian révén.
Demian egészen különleges fiatalember, teljesen más, mint Emil többi iskolatársa. Feltárja Emil előtt a világ másik oldalát: a misztikus és szép, de egyben fájdalmas és bizonytalan világot. "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához." - írja Hesse, és Emil élete eztán valóban erről szól: saját útjának kereséséről. Demian, Pistorius, a zenész és Abraxas, egy saját maga által alkotott-elképzelt lény azok, akik segítenek ebben neki. S a történetnek végül itt is, csakúgy, mint A varázshegyben, az első világháború vet véget.
A Demian egy tökéletes stílusban megírt, gyönyörű és egyben elgondolkodtató mű, mely semmit sem vesztett aktualitásából: örök érvénnyel szól a fiatalság útkereséséről és a szépre való áhítozásáról.
Hermann Hesse: Demian. Cartaphilus, Budapest, 2006. 225 p.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.