Egy misztikummal teli történet - egyszerre borzongat és tart szert csodálatra, egyszerre szól a közös múltunkról és a jövőbeni felelősségünkről nekünk, az itt élő népeknek a Kárpát medencében: ez Darvasi László Virágzabálók-ja, egy újabb kivételes remekmű a kortárs magyar próza gyöngyszemei közül. A 19. századi Szeged a helyszín, ahol még együtt éltek magyarok, németek, zsidók, szerbek, örmények és cigányok - az időbeli keretet pedig a reformkor, a szabadságharc és az azt követő elnyomás adja meg.

Darvasi csak mesél és mesél - Kláráról, akit három férfi, három testvér szeretne magáénak tudni: a virágokért élő Imre, a bivalyerős Péter valamint Ádám, a "fehér árnyék". S közben mimdig feltűnik Schütz bácsi, a sváb doktor, Gilagóg és a többi cigány bevándorló, a fűmuzsikus Koszta Néró, valamint Mama Gyökér, Féreg úr és Levél úr: természet és ember örök harmóniájának szükségességét hirdetve.

És közben a szereplők virágokat ültetnek, tépnek ki, és - zabálnak. Hol édeset, hol keserűt, hol mérgezőt - pont úgy, ahogy az ember is nap mint nap belekóstol életének örömeibe és bánataiba. A Virágzabálók az örökkévalóságban, az örökkévalóságnak íródott, zseniális regény.

Darvasi László: Virágzabálók. Magvető, Budapest, 2009. 672 p.