Kosztolányi Dezső regényei közül az Aranysárkány is hasonló témát dolgoz fel, mint a Pacsirta vagy az Édes Anna. Egy idillinek látszó kisváros, annak tanárai és diákjai, egy szép tavaszi nap, és egy gyönyörű aranyból készült sárkány képe áll össze a regény elején - azonban ez csak a látszat. Azok a feszültségek, melyeket egy ideig összetartott a tanár-diák vagy a szülő-gyermek viszony, előtörnek, és személyes tragédiá(k)ba fulladnak.
Novák Antal a természettudomány elismert tanára, aki legjobban a szertárában érzi magát, ám életének többi szereplőjét nem képes irányítani. Lányával, Hildával egyre kevésbé ért szót, régi és jelenlegi tanítványok bosszút esküsznek ellene, amiért megbuktatta őket - folyamatos megaláztatások sora éri, amelyeket nem képes feldolgozni. Hiába keres, nem talál megoldást...
Az Aranysárkány világa egy elfojtott világ: a napi rutin és látszattevékenységek mögött komoly problémák állnak, melyekről senki nem vesz tudomást. A helyenként elő-előtörő agresszió, a fiatalok erőszakossága mind-mind ott van mindenki lelkében és gondolataiban, csak a merev konvenciók tartják azokat vissza.
Néha kicsit lassú, néha kicsit nehézkes Kosztolányi prózája, de megéri végigolvasni, mert mondanivalója a mai világra vetítve sem veszített aktualitásából.
Kosztolányi Dezső: Aranysárkány. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 318 p.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.